Paripakapitány és a Mikulás

Paripakapitány és a Mikulás.

Egy éles légikanyarban megtörtént a baj.

A Mikulás fékezett, de a szánja a fenyők közt a földre hullt hamar

A talpa  darabokra tört, mit lehetett tenni,

A szarvasokat hazaküldte,és az utat gyalog készült megtenni.

Ekkor az erdő mélyéről egy ló tünt fel halkan

Sántikált szegény pára ,benne volt a bajban.

A Mikulás látta a sebe nem tréfa dolog

Nem vágtázik ló módra, csak lassan andalog.

Ledobta  a zsákot, kötszert keresett s a ló lábát rétegesen betakarta,

Hisz a szarvasok miatt, bőven van benne gyakorlata

így  állt a lovacska máris útra készre

Ennek  a pacinak profi elsősegélyben lett része.

Mi a neved szép lovam? kérdezte a Mikulás

Paripakapitány vagyok, szolgálatodra nem vitás

Az erdő védelmezőjeként mentem előre

Mig félre nem léptem egy mélyebb gödörbe

Sajnos a hóban ez nem látszott jobban

Négy lábam van, mégis megbotlottam.

De most már pattanj a hátamra ,zsákostól rendesen!

Én is segithetek  a nagy küldetéseden.

Hisz a gyerekek várnak messze az erdőn túl

A mikulás elfogadta, így jobban boldogul....

így vágtáznak ketten ajándékot osztani ,

És ezzel megkezdődtek Paripakapitány kalandjai...