Péntek tizenhárom

Péntek tizenhárom.

Erdős Sándor

Péntek tizenhárom

Ma reggel, mikor felkeltem,

kimentem az utcára.

Túloldalon virít cica

éj fekete bundája.

Péntek van és tizenhárom

nap telt el a hónapból,

kikerülöm most a cicát

megvéd tán a kudarctól.

Kerülném, de ott egy létra

alatta el nem megyek.

Balszerencsére utalnak

ezek a baljós jelek.

Inkább gyorsan hazamentem

nem kell a balszerencse.

Itthon talán nem kerülhet

homok a gépezetbe.

Le is rúgtam a cipőmet

pont az asztalon landolt.

–  Neked aztán nincs szerencséd – 

sarokban egy pók csúfolt.

Nem csapom le a kis pókot,

nem hozna jó szerencsét.

Hiába is csúfol engem,

nem ás nekem kelepcét.

Kabátomat felakasztva

levertem a nagy tükröt.

Gondolom most a tettemmel

behívtam az ördögöt.

Most aztán már ette fene,

ezt a pénteki napot.

Jobban járok, ha keresek

egy csendes nyugodt zugot.