Pihenő

Pihenő.

Pihenő

Erdőn járok, tisztást látok,

rajta sok kis őzikét.

Dalolászó madár sereg,

nekem küldi énekét.

Ragyog rám Nap,

szellő fújja, simogatja arcomat,

könnyű léptem, bársony pázsit,

erdő mélye hívogat.

Arany fényben ringatóznak

ág hegyén a friss rügyek,

gondolatim mindenfélék,

kacifántos szívügyek.

Mégis itten lenyugodnak,

lelkem hangos neszei,

s átölelhet a pillanat,

fűszálak a kezei.

Fekszem én csak

földdel egyben,

szépen, csendben,

hallgatag.

Este volt még épp az imént,

s most rám köszönt a pirkadat.

Szaladok hát vissza innen,

sűrű élet zaja vár,

de ki, ha itt járt először is,

később ide haza jàr.