Szirom kislány

Szirom kislány.

Szirom kislány

Szivárvány híd, habos felhő,

alattuk egy csoda mező.

Itten lakik Szirom kislány,

ki csodálatos, mindig vidám.

Szerelmese maga a fény,

hordozza őt a tenyéren.

A szépséget ragyogtatja,

kényezteti, simogatja.

Szirom kislány mikor játszik,

szivàrvànyról lecsúszdázik.

Habos felhő,mibe huppan,

mit sem szeret ennél jobban.

S képzeld, idén tavasz óta,

nem egyedül megy a móka.

Mellészegült új barátja,

a cserfes,vidám levél lányka.

A szoknyájuk pompás, színes,

mint a lepke, olyan díszes.

A szellőben csak úgy libben,

Náluk szebb a mezőn nincsen.

Mikor Szirom már elfárad,

Virágokból vet meg ágyat.

Levelekbe burkolózik

napsugàrról ábrándozik.