Pindur kandúr

Pindur kandúr.

Pindur kandúr, egér pandúr,

fiatalon fürge volt,

ugrabugrált, fára mászott,

s udvarolt, ha kelt a Hold.

Kóbor kutyák nem zavarták,

sosem érték őt utol,

lesték nagyot csodálkozva,

ahogy messze elpucol.

Fa tetején fújt feléjük,

hiába is ugattak,

elunták a várakozást,

s elindultak nyugatnak.

Pindur kandúr, egér pandúr,

öregen már lassú lett,

egész nap csak heverészik,

ez aztán az úri tett.

Jó dolga van manapság is,

boldog egy szép világba,

szabadon él, zavartalan,

ráugrik a virágra.

Nem érdekli őt a holnap,

nem törődik semmivel,

kihagyja a bosszankodást,

s beéri csak ennyivel:

Elnyámmog egy tál ételen,

bár egy kicsit foghíjas,

jobban él, mint jó sok ember,

pedig ő már nyugdíjas.

Vége