Piros Panna, a Málnahercegnő

Piros Panna, a Málnahercegnő.

Piros Panna a Málnahercegnő 

 
Málnavölgyvár egy igazán takaros, dimbes-dombos kisváros, ami messzeföldön híres az ízletes málnáiról. Minden évben megrendezik a nagy málnaversenyt, amikor is kiválasztják a Málnahercegnőt. A Málnahercegnő az lehet, aki a legfinomabb málnás sütit készíti. 

 
Eddig minden évben Piros Panna nyerte meg a díjat. Különlegesen finom málnáspitét tud sütni, amilyet senki más egész Málnavölgyváron. 
Piros Panna nagyon boldog volt, amikor a fejére helyezték az aranysárga koronát, amit aztán egész nap viselhetett, és ráadásul még egy szép, piros szalagot is kapott, amin nagy betűkkel állt a következő felirat: 1. helyezett. A szalagot aztán otthon kitűzte a szobája falára. Már nagyon sok volt belőle. 
De Piros Panna nem csak a győzelem miatt szeretett sütni - olyan jóleső érzés volt, mikor látta, hogy Anyának és a barátainak, Lombos Laurának és Zajos Zéténynek mennyire ízlik a pite. 
- Piros Panna, ez mennyei! - mondta mindig Lombos Laura, akinek annyira ízlett, hogy még a szemét is becsukta evés közben, és az ujjait is lenyalta. 
Anya pedig mindig olyan büszkén mosolygott! 

 
Így hát Piros Panna most is elkészítette a híres - neves málnás pitét. A verseny napján ő maga vitte oda az asztalhoz. Ott sorakozott már a többi versenyző sütije. Piros Panna kíváncsian végignézte őket, habár tudta, úgyis ő lesz ismét a Málnahercegnő. 
Hirtelen valami szokatlanra figyelt fel. Az asztal közepén egy hatalmas, gyönyörűen kidíszített, emeletes málnakrémtorta állt! Piros Panna csodálkozva bámulta. Még soha nem látott ilyen szép tortát, és nem ismert senkit, aki ilyent tudott volna készíteni! 
Picit megijedt - a pocakjába mintha egy apró kis málnatüske került volna. Letette a pitéjét. 
Ekkor váratlanul zajt hallott. Nem messze tőle beszélgetett Egresné, és Bödön úr. Ők alkották a málnaversenyt zsűrijét! Ez azt jelentette, hogy minden évben döntötték el, hogy ki legyen az első, második és harmadik helyezett. Piros Panna közelebb húzódott, ámbár eszébe jutott, hogy nem szép dolog hallgatódzni, de nem tudta megállni. 
Bödön úr ezt kérdezte Egresnétől: 
- Kié ez a szépséges málnakrémtorta? Még sohasem láttam ehhez hasonlót! 
- Igen, valóban különleges. És még milyen finom! Én még sohasem ettem ehhez hasonlót! 
Piros Panna pocakjában ezt hallva egyre csak nőtt a málnatüske. 
- Na de mégis ki készítette? - faggatózott tovább Bödön úr. 
- Az új kislány, aki most költözött ide! Kertész Kata. 
- Nos, én úgy látom, ezúttal legyen Kertész Kata a Málnahercegnő! 
- Egyetértek. - Felelt Egres Néni. 
Piros Panna sírva fakadt. a málnatüskék a pocakjában hatalmasra nőttek. Gyorsan elfutott, nehogy bárki meglássa a könyveit, hiszen akkor megtudnák, hogy hallgatózott! 

 
Elbújt a játszótéren, és ott pityergett. Ezúttal nem az ő fejére kerül a korona! A barátainak már Kertész Kata tortája lesz a kedvence, Anya is csalódott lesz. És a szép szalag! Nem kerül a falra idén. Ettől aztán jajgatni kezdett, és úgy érezte a hasa telis-tele van málnatüskével. 
Ekkor azonban dühös lett. Még is ki ez a Kertész Kata, hogy idejön, és mindenkit legyőz! Minek költözött ide! Hirtelen Piros Pannának eszébe jutott a megoldás. Ökölbe szorította kis kezeit. 
-Nem! Én leszek a Málnahercegnő! Most odamegyek és összezúzom a málnakrémtortát! Úgy tönkreteszem, hogy nem fog nyerni! 
Most már úgy is érezte mindenütt beborítja a málnatüske! 
- Mit akarsz tönkre tenni Piros Panna? - a háta mögött hallotta a hangot. Megfordult. Anya volt az! A sírástól észre sem vette, hogy Anya idejött. 
- Kertész Kata málnakrémtortáját! Én akarok lenni a Málnahercegnő, nem hagyom, hogy idejöjjön egy idegen, és elvegye tőlem a díjat! 
Ahogy ezt kiabálta újra sírni kezdett. 
Anya csodálkozva nézett. Végül leült Piros Panna mellé, és végig hallgatta az egészet, az elejétől kezdve. 
- Megértem, hogy mérges és szomorú vagy kis Pannácskám - Anya mindig így hívta Piros Pannát, hogy kis Pannácskám. Amikor ezt meghallotta, beleült anya ölébe, és egy kicsit jobban érezte magát. Most, hogy az egészet elmesélte, már csak a pocakjában maradt a tüskékből. 
- Miért szereted megnyerni a versenyt? - kérdezte Anya. 
- Ó, hát én úgy örülök, hogy minden barátom, és te is szeretetitek a málnás pitét, és a szép piros szalagot kirakhatom otthon a falra, és a korona is rajtam lehet egész nap! 
- Ez tényleg nagyon jó érzés lehet! És ha most nem fogsz nyerni, akkor mi lesz? Mitől félsz kis Pannácskám? 
Piros Panna a szoknyája szegélyét gyűrögette. Nem volt könnyű elmondani, hogy mitől is fél. 
- Attól félek - kezdte pityergősen - hogy a barátaim mostmár Kertész Kata barátai lesznek. És te sem fogsz örülni, és nem lesz enyém sem a szalag, sem a korona. 
- Ó, már értem! De mit gondolsz, én miért szeretlek téged kis Pannácskám? Azért, mert te nyerted meg a málnaversenyt? 
- Nem, nem azért... 
- Így van! Ha nem te nyerted meg, én akkor is szeretlek! Akkor is te vagy az én kicsi kislányom! És Lombos Laura meg Zajos Zétény csak azért a barátaid, mert te vagy a Málnahercegnő? 
- Nem! Mindig jókat játszunk együtt. 
- Igen. Látod, ha nem nyersz, én akkor is szeretni foglak, és a barátaid akkor is szívesen játszanak majd veled. És ha a málnakrémtorta lesz a győztes, akkor a pitéd már nem is lesz finom többé? 
- De igen! Ugyanolyan finom marad! 
- Igen, így van! Mindenki ugyanúgy fogja szeretni a pitédet, és én büszke vagyok, hogy ilyen finomat tudsz sütni. 
Piros Panna megkönnyebbülten átölelte Anyát. Már csak egy egész pici málnatüske maradt 
- De mi lesz, ha az új lány kinevet? És a szalag, meg a korona! - megint csak legörbült a szája széle. 
- Te korábban kinevetted azokat, akik nem nyertek? 
- Nem, dehogy is! 
- Látod, akkor miért tenne Kertész Kata ilyet? És gondolj csak bele! Eddig mindig csak te voltál Málnahercegnő! Most már lesz egy másik lány is, aki tudja, milyen jó érzés ez. Tudtok majd róla beszélgetni, barátnők is lehettek, hiszen rajtatok kívül más nem tudja, milyen is Málnahercegnőnek lenni! 
Piros Panna izgatott lett. 
- Tényleg, lehet, hogy barátnők leszünk! 
Mostmár teljesen eltűnt minden tüske a pocakjából. 
- Gyere, menjünk vissza. - mondta Anya. Kézen fogta Piros Pannát, és elindultak. - Neked milyen érzés volt, amikor nyertél? 
- Ó, hát azt nem is lehet elmondani, olyan csodás volt! 
- Milyen jó, látod, hogy másnak is lehet ilyen csodás érzése! 
Prios Panna mostmár boldogan szökdécselt. A pocakjában olyan érzés volt, mintha malnaszörppel lenne tele. 
Odaértek az asztalhoz. Bödön úr éppen felolvasta az eredményt. 
- A Málnahercegnő díjat ebben az évben Kertész Kata nyerte a szépséges málnakrémtortájával! 
Mindenki tapsolt. Kertész Kata odalépett, szégyenlősen mosolygott, de a szeme csillogott. Egres Néni a fejére rakta a koronát, és kitűzte a ruhájára a szalagot. Piros Panna kíváncsian figyelte az új lányt. Kicsit rossz érzés volt először látni, ahogy Kertész Kata fekete, göndör hajára került korona, de ahogy meglátta, hogy milyen boldog, megnyugodott. Igaza volt Anyának, milyen jó, ha mások is örülnek! 
Piros Panna odalépett Kertész Katához. 
- Nagyon szép a tortád - mondta félénken. 
- A te pitéd is az! És nagyon finom is! - viszonozta a dicséretet Kata. 
- Köszönöm. 
- Úgy hallottam, eddig te voltál a Málnahercegnő. 
- Igen - Piros Panna megijedt. Csak nem fogja kinevetni? 
- Tudod, én még sohasem voltam eddig, de nagyon jó érzés. Csak épp nem tudom, mit kell most csinálni, és nem is ismerek még senkit sem, ezért egy picit izgulok. 
Piros Panna elmosolyodott. 
- Gyere, majd én segítek! Megmutatok mindent! 
Megfogták egymást kezét, és elindultak Piros Panna barátai felé Piros Panna nagyon boldog volt. Anyának igaza volt! Tényleg barátnők lesznek!