Pocok bajok

Pocok bajok.

Erdős Sándor

Pocok bajok

Odakint a tágas pusztán

apró pocok bolyongott.

Nem találja lakát az-ám!

Ki látott ily bolondot?

Arra ő még emlékezik,

hogy volt itt egy jó nagy lyuk.

Eltűnt innen? Nem létezik!

Az volt az ő otthonuk.

Sürög-forog keresgeti,

körbe-körbe szaladgál.

Nincs most idő töprengeni,

megáll minden odúnál.

Talált ő már vagy száz lyukat,

egyik sem haza vezet.

Üregi nyúl rajta mulat,

nem éppen nagy élvezet.

– Mi van komám eltévedtél,

nem találod helyedet?

– Vagy valamit elvesztettél,

búzát vagy a fejedet?

– Dehogy – felel – minden megvan

kivéve az otthonom,

ezért vagyok én most gondban

gyöngyözik a homlokom.

Nevet a nyúl jó nagyokat.

Jó, hogy nem a rokonom!

– Orvosolom a bajodat,

menj vissza a nyomodon.

Úgy is tett a kicsi pocok,

meg is lett az otthona.

Azóta vidáman kocog,

nem téved már el soha.