Pötyi, Barni, Színi és barátjuk 1.

Pötyi, Barni, Színi és barátjuk 1..

1. fejezet (Pintér Amádé, 6 éves, Pötyi, Barni, Színi és barátjuk kalandjai)

Pötyi, Barni, Színi és barátjuk

Pötyi, Színi és Barni plüsskiskutyák. Egy évesek lettek. Elindultak megtartani a három iker szülinapját egy óriási ágyon. Miközben gyalogoltak az ágyhoz, beszélgettek, ilyen is lesz a szülinapjuk, mert eddig nulla évesek voltak, ezért nem tudták, milyen is egy szülinap.

Móki, a kismókus, egy sünike, Sünke meg egy kis gomba várta őket az ágynál. A kis gombát Gombinak hívták, mert gomba volt, és mert mindig gombos ruhákat hordott.

-Kutyák, kutyák szülinapjára,
boldog, boldog kiskutyákat! – ezt dalolászták üdvözlésül Pötyinek, Színinek és Barninak.

Ezzel átadták első ajándékukat: egy másik kiskutyát kaptak, hogy jobban játszhassanak. A barátjuk egy évvel idősebb volt.

Gombi egy gombos csuprot is adott meglepetésként. Sünke adott egy levelet, amire ráírta: „Boldog kiskutyáknak boldog szülinapot!”. Azért ajándékozott levelet, mert postás volt. Móki pedig egy finom tortát sütött, ami 9 emeletes lett! Minden emeletén kilógott egy gyertya, ezért 10 gyertyát kaptak, ugyanis a földszinten is volt egy. Körülöttük csoki, méz és tejszínhab díszelgett. A kutyusok nagyon örültek.

         De ebből a legjobb napból végül nem lett a legjobb nap, mert a nagy vigadozásban beleesett Színi az egérragacsba az ágy mögött. Rosszul ugrott és véletlenül belecsúszott az ágy mögötti résbe. Alig tudták kihúzni a lyukból. Meg kellett sikálni, majd jól megfüröszteni. Ezt utálta. A kutyák utálnak fürödni.

A borzasztó tisztogatás után egy kicsit még ugráltak, de a többi vigadalmat másnapra tették. Akkor lett az új barátjuk szülinapja, így együtt tarthatták. Ők 1 évesek és 1 naposak voltak, barátjuk 2 éves lett. Barátjuk egy hatalmas, piros szalaggal átkötött csontot kapott, amit Pötyi, Barni és Színi alig bírt odacipelni. Azért volt piros a szalag, mert az volt barátjuk kedvenc színe.

Játszottak, birkóztak, utána pedig jól pajkoskodtak. Majd vigadozva gyalogolni indultak egy sétakörútra.

         Mentek, mentek egy szép erdőbe. Találkoztak néhány virággal.

-Ó, de szépek! – mondta Pötyi.

-Ó, de illatosak! – szólt Barni.

-Ó, de tarkák! – állapította meg Színi.

-Ugráljuk körbe őket! – találta ki barátjuk.

         Ezért körbeugrálták őket vauzva halkan, kedvesen. Ezután visszafordultak hazafelé.

         Otthon megkérdezte a barátjuk, mennek-e hosszan kirándulni. Megörültek az ötletnek. Pakoltak a hátizsákjukba sok-sok finom kutyakaját, fincsi szürcsögő vizet és elindultak a kabriójukkal. Útközben felváltva aludt a két kutya, aki tudott vezetni, de csak az egyikük tudott rendesen vezetni, a másiknak csak gyerekjogosítványa volt. Szerencsére nem törték össze magukat.

Megálltak egy nagy fa tövében. Meg nem állhatták, hogy felugráljanak rá. Leestek ugyan, de nem lett bajuk. Pötyi és Barni nézőközönség lett. A barátjuk szaltózva pörgött, Színi pedig repült. Egyszer Barni úgy bukfencezett nevettében, hogy nekiment a barátjuknak és lelökte. Ezért a barátjuk visszaszállt a levegőbe, repült egy jót, majd leszállt és bukfencversenyt rendeztek. Először Barni kezdte a verseny. Ő győzött az elsőkörben. Következőben a barátjuk nyert, és a harmadikban szintúgy nem Barni nyert. Utána Színi következett a barátjukkal. A barátjuk győzött. Még egy körbe kezdtek. Ott Színi lett a nyertes. Aztán a barátjuk és Pötyi állt a rajtvonalhoz újra. Elkezdték a második kört. Most a barátjuk győzött. Ezzel befejezték a bukfencversenyt.

Aztán Barni meg Pötyi kérte, hogy a többiek vigyék őket az autóhoz. Beszálltak a kabrióba. Barátjuk a kormány elé ült. Mellé ült Pötyi, mögé Színi, Pötyi mögött pedig Barni ült. Így mentek haza.