A mesebirodalom születése

A mesebirodalom születése.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis Tarka Ház. Abba költözött három törpemanó, azaz kisgyermek, Grál, Mókus és Pillangó. Kalandjaikról szól ez a mesegyűjtemény, mely túl igaz, hogy mese legyen és túl mese, hogy igaz legyen, mindenesetre valóban megesett… vagy sem.

A mesebirodalom születése

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy házikó…

       Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren és az Üveghegyeken túl, a Kárpát-medence gyűrűjében az északi hegyeken innen és az alföldi síkföldeken onnan, a dombok peremén volt egy falucska. Abban álldogált egy elhagyatott, régi házikó.

   Egy napon arra vetődött egy különleges család. Találkoztak a nekik integető házikóval, és ezzel kezdetét vette a bűvölet, ami egy tarka birodalmat teremtett.

 A családban volt három kisgyerek: Grál, Mókus és Pillangó. Szüleikhez így szólt a házacska:

-Itt vagyok, bár nem ragyogok! Szép lehetnék, ha szeretnének, gondoznának. Megóvnálak, ha esik eső és fúj a szél, kedves, melengető fészek lennék fiókáitoknak, kertemben megteremne minden, mi szem szájnak ingere. Ne hagyjatok újra egyedül, ha már így összetalálkoztunk!

-Rendben, kicsi házikó, nem hagyunk magadra – válaszolta Anya és Apa.

Mind az öten előkapták varázspálcáikat és varázsló köpenyeiket.

-Akrakadabra, csiribú-csiribá, prikk-prakk-prukk! – csak úgy cikáztak a színes varázsigék a levegőben.

 Kék varázslat tört elő Grál pálcájából, zöld Mókuséból, rózsaszín Pillangóéből, piros Anyáéból, sárga Apáéból és a házikó máris pompázatos ünnepi ruhát öltött kint, bent. Udvarán virágok sarkadtak, homokozó mélyült, ólak nőttek ki a földből, mint a gombák.

-Ez már unalmas! – szólt egyszerre csak Pillangó és leeresztette varázsvesszőjét.

-Igazad van – válaszolta Anya. – Tudjátok, mit gyerekek, elég volt a bűbájolásból, ideje kézbe venni a dolgokat. Ki kér ecsetet? – húzott elő a zsebéből egy nagy készletet.

-És festéket? – tette hozzá Apa rengeteg tarka-barka színezékre mutatva.

-Én! – kiáltotta egyszerre Grál és Pillangó.

-Nem, én! – harsogta túl őket Mókus. –Brüü! – tette hozzá a nyomaték kedvéért.

-Az enyém! – kapta ki Anya kezéből Grál az egész kupacot.

-De én akarom! – dobbantott a lábával Pillangó és sírásra görbült a szája.

-Hé, nyugi már, nem látjátok, hogy milyen sok van? Mindenkinek jut több ecset és több szín is! – kiabálta túl a veszekedést Anya.

  A gyerekek arcára kiült a döbbenet, mintha azt mondanák: „Ja, tényleg…”. Békésen megosztoztak hát a kellékeken és a legszakemberebb festőművész komolyságával álltak neki a munkának. Ügyesen keverték a színeket és adogatták egymásnak a kis festékes bödönöket. Egy kis megakadás csak akkor történt, amikor Anya és Apa felvetették az ötletet, mi lenne, ha legalább az utcafronti kerítést csak lécenként festenék más színűre és nem minden lécen pompázna legalább három szín.

-Micsoda?! Soha! – háborodtak fel a gyerekek, így hát a felnőttek egy sóhaj kíséretében beleegyeztek az elkerülhetetlenbe.

-Jaj, Mókuskám, mit csinálsz? – kiáltott fel Anya, amikor rápillantva a csendben munkálkodókra, azt látta, Mókus felfedezte, hogy nem csak kerítést lehet mázolni, hanem egyebeket is. Például saját kezét vagy Grál cipőjét…

-Nincs kedvetek inkább egy kis játékházat építeni? –igyekezett Apa elterelni a figyelmet a nagy találmányról.

-De, de! – rohantak máris a kamrához szögért, kalapácsért, fűrészért a kis alkotók.

  Apa tartotta a nagy faágakat, míg Grál és Mókus összekalapálták a kunyhó vázát, Pillangó pedig adogatta a szögeket. Aztán Anya tartotta a vázat, míg Apa felszerelte a tetőt. Az egészet körbeburkolták nádszövettel, és már lehetett is berendezni az építményt.

-Kész az enni! – hívta ebédelni testvéreit Pillangó. Nagy hammogások közepette fogyasztották el a játékhalakat gyümölccsel és ketchuppal.

-Nézzétek! Hű, de nagy farönköket szállítanak a szomszédba! – kiáltotta egyszercsak Anya. A szemközti kertkapuhoz valóban egy utánfutós traktor kanyarodott púpozott rakomány öles fával. – Apa, kérj már el pár darabot! Készítsünk kisvonatot!

-És repülőt! – örvendezett Grál.

     Pár perc múlva már büszkén görgette is át Apa az utcán a zsákmányt és ismét kopácsolás verte fel a falu csendjét.

Így épülgetett napról napra szépülve a Tarka Ház Mesebirodalma.