Pirike és Palika óvodába indul

Pirike és Palika óvodába indul.

Pirike és Palika óvodába indul

            Pirkadt, a nap egyre magasabbra kúszott az égbolton, már nemcsak lapos narancs sugarakat festett a földre, hanem elérte a fák, majd a háztetők vonalát és aranylóbban ragyogott. A tarka kakas egyre hangosabban fújta nótáját az ablak alatt:

-Kukurikú! Kukurikú!

Anya is belépett a szobába:

-Kukurikú, kukurikú! Jó reggelt, már a nap felkelt! Pirike és Palika ébredjetek! Vár és vár az óvoda, nyergeli már apa lovatokat!

            Pirike és Palika álmosan dörzsölgették a szemüket, semmi kedvük sem volt kibújni a puha meleg vacokból, ahol eddig jóízűen összekuporodva aludták az igazak álmát.

-Nem akarunk oviba menni! – közölték durcásan kórusban. Anya odaült közéjük, kétoldalról gurultak melléje. Miközben simogatta a fejüket, előkerült egy szép képes mesekönyv. Mire a történet végére értek, Pirike és Palika magához tért: ripsz-ropsz nekiláttak napjuknak. Gyorsan bekapták a még langyos frissen sült pogácsát és felhörpintették a birkatejes kakaót, majd Pirike megetette a kiscicáját, Palika a három saját kiscsirkéjét, megnézték, hogy kibomlott-e már az őszirózsájuk bimbója, aztán felsorakoztak ház előtt. Apa éppen eddigre vezette le a pónijukat a domboldali karámból.

-Jó reggelt, jó reggelt! Ki ma a soros? – kérdezte jókedvűen, ugyanis egy paripára egyszerre egy vitéz ülhetett és az természetesen nagyon nem mindegy, melyik nap ki kezdi a lovaglást és ki a gyaloglást félúton történő cseréig. Szerencsére, ezen a reggelen az ikrek emlékeztek rá, előző nap milyen sorrendben jöttek, különben hangos sivalkodással versengtek volna az elsőbbség jogáért. De most rendben ment minden, Palikát emelte először apa pónihátra és Pirike baktatott békésen mellettük.

            Kipp-kopp-kipp-kopp, kopogott a lovacska patája az úton. Vau-vau, ugatott egy kutya. Züm-züm, körözött körülöttük egy méhecske. Csirip-csirip, csicsergett egy madárka. Gá-gá, gágogott rájuk a szomszéd libája. Mú, bődült el egy tehén. Így ballagtak az oviba. A nagy ringlófánál a sarkon cseréltek a lovaglásban. Apa mesét mondott, hogy jobban teljen az idő:

- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három lovacska. Egy nagy lovasfarmon laktak rengeteg másik ló társaságában. Egy napon a gazda bácsi ezt mondta nekik: „Eldönthetitek, hogy kivel szeretnétek egy helyen lenni.” - ugyanis itt a lovak kétszemélyes boxokban laktak.Felelt az első lovacska: „Engem Szellő mellé tegyél, mert ő a legjobb barátom.” A második lovacska így szólt: „Engem, gazda bácsi, egy olyan ló mellé vezess, akit még nem ismerek, hogy új barátot szerezhessek!” A harmadik lovacska pedig ezt mondta: „Kérlek, add mellém Derest, mert ővele nagyon nem kedveljük egymást. Meg akarom tanulni szeretni őt is!” – az ikrek elkerekedett szemmel néztek apára.

-Milyen fura mese ez! – állapította meg Palika.

-Akkor az oviban azokkal a gyerekekkel kellene talán játszanunk, akiket ki nem állhatunk? –kérdezte Pirike. Apa rámosolygott.

-Azért az túlzás lenne. De az nem lenne rossz, ha mindenkivel megpróbálnátok barátkozni, nemcsak ugyanazzal az egy-két gyerekkel játszanátok...Na, meg is érkeztünk. Leszállás.

           Apa egy búcsúölelés után figyelte, ahogy Pirike és Palika belép az óvoda kapuján.

-Ne felejtsétek el kicserélni a lovaglós nadrágot! – szólt utánuk. Az ablakból kiintegetett neki az óvó néni. Az óvónéni, aki valaha az ő óvó nénije is volt.

             Pirike és Palika szaladtak átöltözni. Elégedetten simítottak végig jeleiken, amiket ők választottak maguknak, amikor először jöttek óvodába. Pirike jele giliszta volt. Palikáé cipőfűző. Amikor ők rajzolták, csak maguk tudták megkülönböztetni melyik, melyikőjüké.

            Máris beléptek a csoportszobába, ahol Pistike és Annuska nagy örömmel üdvözölték őket. De Pirike és Palika ma nem csak kedves pajtásaikra figyeltek, hanem a félős Beácskát is bevették a játékba, aki előtte csak tétován sündörgött körülöttük.