Remény-sziget

Remény-sziget.

Létezik egy hely, ahol az elképzelés és a valóság összetalálkozik. Ezen a peremvidéken folyik az Álmok folyója, mely körbeöleli a tájat! Az áramlat az Elképzelés tájáról ered és a Valóságig tart.

Ez a Remények szigete, mely pont középen található az égi Elképzelés és a Földi valóság között. Ez a felhőkbe bújtatott táj nagyon sok élőlénynek ad otthont. Itt élnek a vágyak rózsaszín pillangói, a szabadság vad lovai, az ősi bölcsesség baglyai, a hűség kék farkasai, a hit ezüst szarvasai és még naphosszat sorolhatnám. De, ami mindennél fontosabb, hogy itt születnek meg az igaz álmok, melyek gyöngyszemként kerülnek az Álmok folyójába. Minden itt élő ismeri a receptet és egyesével hozzáadnak egy-egy összetevőt. Együtt dolgoznak, hogy az álmok elérjék a Földi valóságot és ott beteljesülhessenek. A recept a következő:

Elképzelés-szigetéről indulnak az álomkezdemények. Remény-sziget határához érve, mindenki hozzáadja a tudásának megfelelő összetevőt. Majd visszahelyezik az álmokat a folyóba és innen küldik tovább a Földi valóságba. A recept, azonban tartogat egy titkos összetevőt, melyet kizárólag Remény-sziget uralkodója adhat hozzá: León király, az oroszlán!

Az uralkodó a sajátján kívül, rendelkezik minden itt élő tulajdonságával is. Ezért minden álmot Ő ellenőriz, mielőtt azok a Földi valóságba érnének. León ügyel arra is, hogy minden békében és gördülékenyen menjen a szigeten.

Ugyanis időnként előfordul, hogy egy távolabbi szigetről, Káosz-szigetéről megpróbálják megszerezni a titkos összetevőt. Ezen a szigeten kizárólag kígyók élnek. A reménytelenség zöld kígyója, a félelem szürke kígyója, az unalom lila kígyója, a lustaság barna kígyója és a vezetőjük, az irigység sárga kukoricasiklója: Anonimusssz.

Pontosan a múlthéten történt egy ilyen eset.

Nagyon szép szikrázó napsütésre ébredtek Remény-sziget lakói. Felöltöztek, megreggeliztek és mindenki indult, hogy újabb álmok elkészítésében segíthessen. Minden a megszokott rendben ment, mikor dél körül egy hangos nyerítés hallatszott.

A szabadság vad lovai közül, Táltos arra lett figyelmes, hogy a folyó lassan zöld színűvé válik. Elszaladt hát gyorsan az ősi bölcs baglyokhoz, hátha tudnak segíteni ebben az ügyben.

Az Uhúk, egyből nagy tanácskozásba kezdtek. Mintát vettek a vízből, alaposan megvizsgálták, és megdöbbentő eredményt kaptak. Nemsokra rá, pedig a vágyak rózsaszín pillangói közül, Pille, egy palackot hozott, melyben egy üzenet állt:

Ha nem kapom meg a titkos összetevőt, még több mérget eresztek a folyótokba, amitől az álmok azonnal széthullanak majd!

Üdv: Anonimusssz

A levelet olvasva, megbízták Táltost, hogy azonnal szóljon León királynak!

-Micsoda rossz hír! – fel-alá járkált a király.

Mindenképpen szólnunk kell a többieknek. Táltos, te vagy a leggyorsabb mindegyikőnk közül. Szaladj körbe a szigeten és szólj mindenkinek, hogy egy óra múlva gyűlést tartok a Remény-téren!

-Rendben királyom. – válaszolt Táltos és már árkon-bokron túl volt, hogy értesítse a többieket.

Egy óra elteltével mindenki a megbeszélt helyen volt és várták, hogy mi lehet a zöld víz oka.

Megjelent León király, aki a nyüzsgő állatsereget csendre intette és így szólt:

-Kedves barátaim! Azért hívtalak össze benneteket, mert kiderítettük mi okozza a víz zöld színét. Sajnos Káosz-sziget megmérgezte az Álmok-folyóját. Ideküldte a reménytelenség zöld kígyóinak mérgét, amitől az álmok gyöngyszemei lassan széthullanak a vízben. Ha nem kapja meg a titkos összetevőt, talán minden álom szertefoszlik!

Hangos jajveszékelést hallatott a tömeg. Mindenki megijedt a hír hallatán.

León király ismét elcsitította az állatsereget:

-Kérlek titeket, a pánik nem segít! Mindenki inkább gondolkozzon a megoldáson!

Ekkor a baglyok bölcs tanácsából, Albo előállt egy tervvel:

-Egy ősi tekercsen olvastam a könyvtár eldugott részében, hogy történt már hasonló eset korábban, Remény-szigeten. Valami közös összefogásról és egymás tudásának összeadásáról írt a feljegyzés. Sajnos többet nem tudok mondani, mert a papír többi része már leszakadt.

León emlékezett egy történetre, melyet gyerekkorában hallott még a nagyapjától.

-Igaz volna? – kérdezte halkan magától. Végül is egy próbát megér!

-Kedves barátaim, én ismerem a történetet! Gyertek és elmondom a tervet! – Monda León a tömegnek.
Mindannyian gyűljünk Álom-folyó partja köré. Fogjuk meg egymás kezét és alkossunk egy hatalmas láncot! Ezután mindannyian arra kell gondolnunk, hogy mennyire szeretjük Remény-szigetet és az Álmok-folyóját. Összefogva megmenthetjük az álmokat!
A terv azért kockázatos, mert ha valamelyikünk is másra gondol, nem űzhetjük el a mérget és minden álom szerte fog foszlani ÖRÖKRE!
Ezért kérlek titeket, figyeljetek oda nagyon és a terv szerint cselekedjetek!

-Ki tart velem?! – kiáltotta a király.

A hűség kék farkasai szinte csatakiálltásként zengték együtt:

-Ránk számíthatsz királyunk!

Soron követték őket a többiek is:

-Mindannyiunkra számíthatsz León királyunk!

A bölcs baglyok fentről látták, hogy közeledik Anonimusssz! Gyorsan lekiáltottak mindenkinek!

-Siessetek! Mindjárt ideér Anonimusssz!

Mindenki egytől egyig szedte a lábát és nyújtotta a kezét a mellette állónak. A megbeszéltek szerint mindenki arra gondolt, hogy mennyire szeretik Remény-szigetet és az Álmok-folyóját.

Csodák csodájára, egy hatalmas, fényes, de mégis átlátszó burok kezdte beteríteni Remény-szigetet és az Álmok-folyóját!

Mikor Anonimussz még több mérget akart önteni a folyóba, egy számára láthatatlan falba ütközött. Próbálkozott-próbálkozott, de sehogy se tudott hozzáférni a vízhez! Végül kimerült a sok sikertelen kísérletben és dühösen ennyit mondott:

-Még visszatérek, egyszer enyém lesz a titkos összetevő! – majd hazaúszott.

De León király ismerte a történetet! Tudta, hogy amíg a szigetlakók élnek, a szeretet megvédi őket és az álmok gyöngyszemeit mindenféle támadás ellen.

-Vége! – fűzte hozzá León nagypapája a mese végére.

-Imádom ezt a történetet, mert ugyan úgy hívják Remény-sziget uralkodóját, mint engem! – Mondta León.

-Bizony, ez a történet rólad szól! Mindenkiben él egy ilyen világ, és mindenkiben Önmaga Remény-sziget uralkodója! Ne feledd, a vágyak, a szabadság, az ősi bölcsesség, a hűség, a hit, a remény és a szeretet örökké védelmezi az álmaidat!

-Meséld el újra! Kérlek! – Kérte León a nagypapáját, mit sem figyelve bölcs szavaira.

Már harmadszorra kezdte újra a történetet kisunokája kedvéért és várja, hogy mikor lesz elég idős ahhoz, hogy megértse a történet igazi lényegét. Az idős úr nagyon türelmes és csak nevetett, majd ismét belekezdett:

-Létezik egy hely…