Rosszcsont kiskecskék

Rosszcsont kiskecskék.

Béla bácsi nagyon boldog volt,

három kiskecskéje született az 

öreg kecske mamának, igen aranyos,

igen életrevaló kiskecskék! 

Nagyon játékosak voltak,

minden csínytevésben benne

voltak,a kiskertben a virágok közt

hancúroztak,kergetőztek!

Ekkor Béla bácsi felesége 

a Julcsa, nagyon mérges lett

rájuk,s azt mondta kiporolom

a bundájuk,a szép virágom, jaj! 

De olyan aranyosan ugrándoztak,

mosolyt csaltak az ember szívébe,

hogy minden rosszaságuk meg lett

bocsájtva! De aztán! 

Egy reggelre a kertben,jaj 

mi történt,jaj,Béla bácsi szomorú

volt,az összes káposztát megrágták

s legyúrták a vereményest!

Julcsa néne ekkor azt mondta,

eladjuk őket azon nyomba! 

Meghallották ezt a kiskecskék,

s az öreg kecske mama!

Na kiskecskéim, kérjetek szépen

bocsánatot,s többet ne menjetek 

a veteményes kertbe, akkor talán

nem ad el a gazda titeket!

Megszeppenve mondták a kecskék,

mekk-mekk,megrágtuk igen,de többet

nem tesszük,Béla bácsi kérem ne adjon

el minket,jók leszünk ezután!

Úgy is lett,megnőttek lassan a kecskék,

nem csináltak többet rosszat, csak a réten

bolondoztak, s mindig jók voltak, adtak

sok tejet kárpótlásul a megevett káposztákért!