Rosszcsont kiskecskék

Rosszcsont kiskecskék.

Béla bácsi nagyon boldog volt,
három kiskecskéje született az 
öreg kecske mamának, igen aranyos,
igen életrevaló kiskecskék! 

Nagyon játékosak voltak,
minden csínytevésben benne
voltak, a kiskertben a virágok közt
hancúroztak, kergetőztek!

Ekkor Béla bácsi felesége 
a Julcsa, nagyon mérges lett
rájuk, s azt mondta kiporolom
a bundájuk, a szép virágom, jaj! 

De olyan aranyosan ugrándoztak,
mosolyt csaltak az ember szívébe,
hogy minden rosszaságuk meg lett
bocsájtva! De aztán! 

Egy reggelre a kertben, jaj 
mi történt, jaj, Béla bácsi szomorú
volt, az összes káposztát megrágták
s legyúrták a veteményest!

Julcsa néne ekkor azt mondta,
eladjuk őket azon nyomba! 
Meghallották ezt a kiskecskék,
s az öreg Kecskemama!

Na kiskecskéim, kérjetek szépen
bocsánatot, s többet ne menjetek 
a veteményes kertbe, akkor talán
nem ad el a gazda titeket!

Megszeppenve mondták a kecskék,
mekk-mekk, megrágtuk igen, de többet
nem tesszük, Béla bácsi kérem ne adjon
el minket, jók leszünk ezután!

Úgy is lett, megnőttek lassan a kecskék,
nem csináltak többet rosszat, csak a réten
bolondoztak, s mindig jók voltak, adtak
sok tejet kárpótlásul a megevett káposztákért!