Sajti, a mindig torkos kisegér története-harmadik fejezet-

Sajti, a mindig torkos kisegér története-harmadik fejezet-.

                                                                            Harmadik fejezet

                   Teltek a napok, órák, percek szép lassan-miként Idő apó kezében lévő homokórájában is lassan peregnek a homokszemek-Sajti szépen megszokta új otthonát. Apó minden nap friss-hatalmas nagy sajttal kedveskedett a kisegérnek. 

Míg egy nap Sajti kimerészkedett az udvarra:

-Szép jó reggelt, Sajti! Hogy érzed magad itt nálunk?-kérdezte kedvesen Frici és örömében nem győzte gyorsan rázni kunkori farkát, hogy végre ismét láthatja az új családtagot.

-Igen, tetszik az új otthonod?-kérdezték kiváncsian a többiek is és szépen, kör alakban körülfogták a kis új családtagot. 

-Igen, nagyon jól érzem magam itt köztetek. Az étvágyam is visszajött és híztam is pár kilót-cincogta kicsit bátortalanúl a kisegér. 

-Mindannyiunk nevében elmondhtatom, hogy nagyon örülünk, hogy már jobban vagy és hogy kezded magad megszokni nálunk!-fontoskodott határozott hangon Uhu.

A többieknek is volt valami kedves szava a kis Sajtihoz, míg egyszer csak felváltva megszólalt Tappancs és Mogyi:

-Most, hogy már erőre kaptál, gyere velünk, megmutatjuk neked Apó gyönyörű kertjét-és ezzel máris közrefogta a két jó barát Tüsivel együtt és már el is mentek.

-A kert vége, pontosabban a határa az a nagy-öreg cseresznyefa, amit ott láthatsz-mutatott Tappancs mancsával előre és megvárta míg apró barátja kis szemével követi, amerre mutat.

-Látod?-kérdezte kedvesen a nyúl. 

-Igen-cincogott Sajti boldogan és szívében nagyon örült, hogy mennyire kedvesek és figyelmesek vele új barátai. 

-A cseresznyefa előtt, balfelől most láthatsz két szőlőkordont, jobbfelől meg egy nagy szilvafát-folytatta a magyarázatát büszkén Tappancs, de olyan határozottan is, mintha az övé lenne ez a kis kert. 

-Tudsz követni?-kérdezte türelmesen Tappancs. 

-Igen, köszönöm kérdésed-válaszolta illedelmesen a kis egér. 

-Nos-folytatta tovább a körbevezetést a kis nyúl-, azonban meg se várta Mogyi, hogy befejezze Tappancs a mondatát, mert kiáltva és büszkén szólt közbe, hogy:

-És középen láthatod a nagy-öreg diófát, kertünk büszkeségét, az otthonomat!

-Nagyon szép, hatalmas nagy fa-mondta csodálkozva Sajti. 

-És-most meg Tüsi szólalt meg-, a ház oldalánál van az én otthonom, a szép és sudár almafa; az meg az én büszkeségem-mondta szerényen a kis sün. 

-És a kapu körül még van pár mogyoróbokor is-vette vissza a szót Mogyi. 

-Most, hogy mindent láttál, menjünk vissza a házhoz-javasolta kedvesen és egyben visszavette a szót Tappancs. 

-Nagyon szépen köszönöm, barátaim, hogy megmutattátok nekem, hogy hol éltek. Azonban visszamennék a házba, ahol biztosan már vár rám Apó, meg bevallom kicsi vagyok és egy kicsit el is fáradtam a hosszú sétában-mondta Sajti.

                       És mivel már esteledett és az aprócska egér csak piciket tudott lépegetni, szép lassan, szinte észrevétlenül Nap anyó hazament és átadta férjének Hold apónak a helyét; beesteledett. A négy jó barát visszament a házhoz és ezzel véget is ért egy szép nap Sajti életében.

                                                                Vége a harmadik fejezetnek