Kép forrása: Ajándék kép
Sajti, a mindig torkos kisegér története-harmadik fejezet-.
Harmadik fejezet
Teltek a napok, órák, percek szép lassan-miként Idő apó kezében lévő homokórájában is lassan peregnek a homokszemek-Sajti szépen megszokta új otthonát. Apó minden nap friss-hatalmas nagy sajttal kedveskedett a kisegérnek.
Míg egy nap Sajti kimerészkedett az udvarra:
-Szép jó reggelt, Sajti! Hogy érzed magad itt nálunk?-kérdezte kedvesen Frici és örömében nem győzte gyorsan rázni kunkori farkát, hogy végre ismét láthatja az új családtagot.
-Igen, tetszik az új otthonod?-kérdezték kiváncsian a többiek is és szépen, kör alakban körülfogták a kis új családtagot.
-Igen, nagyon jól érzem magam itt köztetek. Az étvágyam is visszajött és híztam is pár kilót-cincogta kicsit bátortalanúl a kisegér.
-Mindannyiunk nevében elmondhtatom, hogy nagyon örülünk, hogy már jobban vagy és hogy kezded magad megszokni nálunk!-fontoskodott határozott hangon Uhu.
A többieknek is volt valami kedves szava a kis Sajtihoz, míg egyszer csak felváltva megszólalt Tappancs és Mogyi:
-Most, hogy már erőre kaptál, gyere velünk, megmutatjuk neked Apó gyönyörű kertjét-és ezzel máris közrefogta a két jó barát Tüsivel együtt és már el is mentek.
-A kert vége, pontosabban a határa az a nagy-öreg cseresznyefa, amit ott láthatsz-mutatott Tappancs mancsával előre és megvárta míg apró barátja kis szemével követi, amerre mutat.
-Látod?-kérdezte kedvesen a nyúl.
-Igen-cincogott Sajti boldogan és szívében nagyon örült, hogy mennyire kedvesek és figyelmesek vele új barátai.
-A cseresznyefa előtt, balfelől most láthatsz két szőlőkordont, jobbfelől meg egy nagy szilvafát-folytatta a magyarázatát büszkén Tappancs, de olyan határozottan is, mintha az övé lenne ez a kis kert.
-Tudsz követni?-kérdezte türelmesen Tappancs.
-Igen, köszönöm kérdésed-válaszolta illedelmesen a kis egér.
-Nos-folytatta tovább a körbevezetést a kis nyúl-, azonban meg se várta Mogyi, hogy befejezze Tappancs a mondatát, mert kiáltva és büszkén szólt közbe, hogy:
-És középen láthatod a nagy-öreg diófát, kertünk büszkeségét, az otthonomat!
-Nagyon szép, hatalmas nagy fa-mondta csodálkozva Sajti.
-És-most meg Tüsi szólalt meg-, a ház oldalánál van az én otthonom, a szép és sudár almafa; az meg az én büszkeségem-mondta szerényen a kis sün.
-És a kapu körül még van pár mogyoróbokor is-vette vissza a szót Mogyi.
-Most, hogy mindent láttál, menjünk vissza a házhoz-javasolta kedvesen és egyben visszavette a szót Tappancs.
-Nagyon szépen köszönöm, barátaim, hogy megmutattátok nekem, hogy hol éltek. Azonban visszamennék a házba, ahol biztosan már vár rám Apó, meg bevallom kicsi vagyok és egy kicsit el is fáradtam a hosszú sétában-mondta Sajti.
És mivel már esteledett és az aprócska egér csak piciket tudott lépegetni, szép lassan, szinte észrevétlenül Nap anyó hazament és átadta férjének Hold apónak a helyét; beesteledett. A négy jó barát visszament a házhoz és ezzel véget is ért egy szép nap Sajti életében.
Vége a harmadik fejezetnek
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Cseh-Dálnoky Zsófia író, meseíró, költő
Cseh-Dálnoky Zsófia vagyok, Budapesten születtem, óvodapedagógus vagyok. Nagyon szeretem a mesék varázslatos világát. Szívemből szeretek írni a Családomnak, Szeretteimnek és minden kedves Olvasónak. Gyermekkoromban kezdtem el, de főleg ifjúkorom óta szeretek verseket, prózákat, majd meséket is írni.Mindig is érdeklődve olvastam a magyar- és a latin nyelvű verseket, meséket. Gimnazista koromban részt vettem a he...