Sál sapka!

Sál sapka!.

Sál - Sapka! 

Sapkába bújt a vidám szél.

Sál meg csak úgy, fütyörész.

Téli fényben száradók,

testvérek ők, látható.

Anyjuk, apjuk pulóver volt,

kissé kopott, megnyúlt, horgolt.

Kibontotta jó nagyanyó,

gombolyagként oldható.

Szalad a kéz, a kötőtű,

már is elkészült a nagy mű.

Jó meleg, bár kicsit tarka.

A szeretet összetartja.

Gazdája lett, vásott lurkó,

fékevesztett kengyelfutó.

Összenőttek télen hárman.

Kristóf, sapkában, sálban.

Kristóf nyakát, körbe-körbe,

a meleg sállal betekerte.

Sapka csusszant, két fülére,

siethettek kertre, rétre.

Kaland jött, kaland hátán,

szaladtak a szelek szárnyán.

Felfutottak havas dombra.

Szánkón csúsztak, jeges tóra.

Sima jégen korcsolyáztak,

mint a villám úgy cikáztak.

Horgász léket, elkerülték,

elvégre, nem gyerekjáték.

Hirtelen jött, goromba szél.

Sapka repül, várja a lék,

innen bizony nincs menekvés.

Bátorság már elég kevés.

De a sálban nincs cseppnyi félsz,

hosszú kötés, jeges vízt ér.

Sapka visít, merülőben,

segítség jött, ép időben

Veszélynek így lett vége.

Induljunk már haza végre.

Forró tea, meleg kályha.

Vár már Kristóf nagymamája.