Samu és a szörny

Samu és a szörny.

Egy téli napon, amikor nem volt hó csak eső, szél és sár, Samu sutba dobta, no nem a subáját, hanem a kiskanalát és felkiáltott.

- Nem szeretem a reggelit!

- Ha nem eszel, kicsi maradsz - figyelmeztette Anyuszi.

- Nem is - makacskodott Samu. - Látod milyen nagy vagyok? - húzta ki magát.

- Látom én, de még nem vagy elég nagy. Kérlek egyél!

Samu szomorú lett. 

- Mekkora az elég nagy Anyuszi?

Anyuszi elgondolkodott.

- Tudod Samu, akkor leszel elég nagy, ha már négy éves leszel.

- Mikor leszek négy éves Anyuszi?

- Tavasszal.

- Mikor lesz tavasz?

- Ha elmúlt a tél.

- Most tél van, Anyuszi?

- Igen, Samu.

- Hol van a hó Anyuszi?

- Nem tudom Samu, azt hiszem megette valami.

Samu meghökkent.

- Biztosan egy szörny volt - suttogta.

- Meglehet.

- Honnan fogom tudni, hogy tavasz van Anyuszi? 

Anyuszi elgondolkodott.

- Igazad van Samu. Nézz csak ki az ablakon, nem látszik, hogy tél lenne, én is csak a naptárból tudom. Tegnap sütött a nap, a madarak azt hitték tavasz van, a kertünkben kinyílt egy hóvirág... Tényleg nem tudom mikor lesz tavasz, de azt tudom, áprilisban van a szülinapod, akkor leszel négy éves ha esik, ha fúj!

Samu arca felderült. 

- Akkor nem is kell megenni a reggelit csak felvesszük a subánkat és kimegyünk sétálni és beleugrunk a pocsolyába és...

Mondta volna még tovább is Samu, hogy mi mindent csinálna, de Anyuszi leintette.

- Persze Samu, de mindent csak szép sorjában. Először edd meg a reggelit!

- Az állatok már reggeliztek Anyuszi?

- Bizonyára igen, mert éhes pocakkal nem tudnának 

semmit se csinálni.

- Mit csinálnak az állatok, ha megreggeliztek Anyuszi?

- Hát, szerintem kimerészkednek a szabadba, megnézni mi történt. Nincsen nekik naptáruk, így abból tájékozódnak, amit látnak. 

- Én is abból tájékozódom amit látok Anyuszi - vélekedett Samu. 

- Igaz, nem tudsz még olvasni.

- Mért nem tudok olvasni Anyuszi?

- Mert még nem ismered a betűket. 

- De egyet ismerek, a Samu betűt, és ismerem még az Anyuszi betűt is, nézd csak ez itt - mutat Samu az A betűre a naptárban. 

- A mindenit! - kiáltott fel Anyuszi.

Samu csodálkozott. 

- Elfelejtettem. Hogy lehet, hogy elfelejtettem?

- Elfelejtette - mondogatta Samu magában, miközben Anyuszi idegesen kapkodott. 

- Mindjárt haza ér apa és nincsen ebéd. 

- De Anyuszi, hiszen még nem is reggeliztünk! - jegyezte meg Samu huncut mosollyal.

- Igaz. Na együnk. Hogy elment az idő!

- Hova ment? - kíváncsiskodott Samu.

- Csak úgy elment, mert nem törődtünk vele, útközben pedig megehette valami.

- A szörny. 

- Meglehet. 

- A szörny jó nagy lehet, ha a pocakjába minden belefér.

Anyuszi elgondolkodott.

- Igazad van Samu. Azért fontos, hogy egyél, mert ami neked nem kell, azt a szörny eszi meg.

Samu végre megértette. Fogta hát a sutba dobott kiskanalat és az összes tejbegrízt a szájába lapátolta, Anyuszi ezalatt összedobott egy gyors ebédet, amikor Apa az ajtón betoppant, csodálkozva látta, hogy Samu jóízűen már a főzeléket kanalazza.

- Hát ezt hogy csináltad Anyuszi? - kérdezte.

- Apa gyere enni, mert ha nem eszel, a szörny eszi meg- szólalt meg Anyuszi helyett Samu. 

- Honnan tudod? - csodálkozott Apa.

- Onnan, hogy nincs hó, mert a szörny megette, és az időt amivel nem törődtünk és a reggelimet is meg akarta de megelőztem és a pocakom jól lakott. Már nagy vagyok, látod? Áprilisban leszek négy éves ha esik, ha fúj. Anyuszi mondta!