Valaki van az asztal alatt

Valaki van az asztal alatt.

Reggel Dani és Julcsi iskolába ment, pár perccel utánuk anya is elment dolgozni, apa maradt utoljára, kilenckor szokott indulni, ezért az ő dolga volt bezárni az ajtót, de délután kettőkor, mikor Dani elsőként hazaért az ajtó résnyire nyitva volt.

-Valaki van odabent - lepődött meg, gyorsan átgondolta ki jöhetett haza: anya négyig dolgozik, apa hatig, Julcsinak háromig hangszeres órája van.

Bemenni nem mert, csak bekukucskált az ablakon, ekkor meglátta, hogy valaki van az asztal alatt.

Megijedt, mondjuk nem nagyon, csak annyira, hogy úgy döntött, inkább kint várja meg, míg valaki más is hazaér. Kiment és leült a kapu előtti padra.

  Negyed négykor Julcsi is megérkezett. Látta, hogy Dani ül a padon.

-Hát neked mi bajod?- kérdezte.

-Nem megyek be, mert odabent valaki van az asztal alatt.

-Komolyan?

-Aha.

-Akkor én sem megyek be, várjuk meg anyát.

Negyed ötkor anya is megérkezett.

-Hát ti miért vagytok itt? - kérdezte.

- Amikor hazajöttem nyitva volt az ajtó- mesélte Dani izgatottan. - Nem mertem bemenni, de benéztem az ablakon és azt láttam, valaki van az asztal alatt.

-Ne bolondozz kisfiam, az lehetetlen- mondta anya és ő is bekukucskált az ablakon.

- Igazatok van - jött vissza. Jobb lesz, ha megvárjuk apátokat.

Negyed hatkor apa is megérkezett.

-Hát ti? - csodálkozott.

-Nem megyünk be mert az ajtó nyitva van és valaki van az asztal alatt - mondta egyszerre anya, Julcsi és Dani.

-Pedig én zártam be az ajtót.

- Aha.

-Vagy mégsem? -gondolkodott apa.

-Elfelejtetted? -kérdezte anya.

-Bevallom volt már ilyen.

- Nahát! Még jó, hogy ki nem raboltak!

- Ugyan már, Brúnótól idegen be nem jöhet.

- Tényleg, hol van Brúnó?

A család csak most kapott észbe, hogy nincs sehol a kutya. Máskor boldog farkcsoválással rohant eléjük, hogy üdvözölje, aki éppen hazaért.

-Talán csak elbújt a meleg elől - vélte apa. 

-Gyerekek ti nézzetek körül az udvaron, én anyátokkal megnézem ki van az asztal alatt.

Amikor apa anyával a háta mögött, bottal a kezében besettenkedett a házba, Brúnó az asztal alatt ülve, füleit hegyezve és morogva, ugrásra készen várta, hogy elkapja a betolakodókat.