Mese a szeretetről

Mese a szeretetről.

-Én olyan nagyon szeretnék egy szép piros almát - sóhajtozott Sünike.

-Én egy gyönyörű nagy sárgarépára vágyom - ábrándozott Nyuszika. 

- Dió, mogyoró volna kedvemre való - ugrándozott Mókuska. 

- Illatos füvecske lenne jó, de betakarja télen a hó - szomorkodott Őzike. 

Egy nagy fenyőfánál találkoztak össze és mindannyian valami csodára vártak, de nem történt semmi.

Másnap Mókuska a mezőre tévedt és talált egy nagy sárgarépát, nem volt gyönyörű, de azért répa volt. 

- Kár, hogy nem szeretem! - gondolta. Aztán eszébe jutott, hogy Nyuszika éppen egy sárgarépára vágyik, 

ezért fogta és hazavitte, hogy majd odaadja neki karácsonykor. 

Ezalatt Nyuszika az erdő szélén talált egy vadalmafát, alatta csak egyetlen egy piros alma volt, ami épp akkor pottyant le a fáról amikor Nyuszika odaért. Milyen szerencse- gondolta. 

A vadmalacok az összes almát felfalják, nem csoda, hogy Sünikének nem marad. 

Na, de most szerencséje lesz, mert ezt az almát kapja tőlem ajándékba karácsonyra - mosolygott elégedetten, majd felkapta az almát és hazaszaladt vele. 

Őzike az erdőben egy fa alatt pihent, amikor nekidörzsölte az állát a fa törzsének, hirtelen hullani kezdtek a mogyorók. 

- Hű! Mókuska ha ezt látná! - kiáltott fel meglepetten, aztán észbekapott. El kell rejtenem őket és karácsonykor majd odaadom neki. 

Patájával kapart egy kis gödröcskét, elrejtette a myogyórókat, a helyet egy fenyőággal megjelölte, hogy el ne felejtse, majd boldogan pihent tovább. 

Ezen közben Sünike is hazaért. Amint bement a házikójába, kellemes illat csiklandozta meg az orrocskáját.

Illatos füvecske! - jutott eszébe. Hiszen van nekem füvecském, több is mint kellene. Egész nyáron gyűjtögette, hogy kényelmes legyen télire az ágyacskája. 

Nem kell nekem puha párna - gondolta. Karácsonykor, amikor már minden füvet betakar a hó, Őzikének adom az illatos füvecskét, ami a párnácskámban rejtettem. Így is lett! 

Eljött a karácsony. 

Sünike, Nyuszika, Őzike és Mókuska újra találkoztak. Sünike látta vendégül őket szerény hajlékában. 

Senki nem érkezett ajándék nélkül, ám arra egyikük se számított, hogy teljesülni fog a kívánsága, azonban a csodák úgy szoktak megtörténni, hogy mi magunk besegítünk neki, és lássatok csodát!

Nyuszika Mókuskától kapott egy nagy sárgarépát, ami nem volt ugyan a legszebb, de azért sárgarépa volt. Sünike egy piros almát kapott Nyuszikától, amely nem volt nagy, de annál zamatosabb. Őzike Mókuskát rengeteg mogyoróval ajándékozta meg, annyival amennyivel egész tavaszig kitart. 

De mit kapott Őzike? Emlékeztek? 

Sünike neki adta az illatos puha párnácskáját. Amikor Őzike kicsomagolta az ajándékot, örömében felkiáltott. 

- Illatos füvecske! Nyárillata van. 

A barátok boldogan fogyasztották el az ünnepi lakomát. Úgy jól laktak, mint a duda, s még maradt is a jófalatokból későbbre. 

Csoda volt-e az, hogy teljesült mindannyiunk vágya?

Nem! Ezt tette a szerETET!

2024.