Barion Pixel

Gomba és bagoly


Bagoly egy terebélyes tölgyfán lakott, Gomba pedig a fa alatt, mégsem vették észre egymást, mígnem egy éjszakai viharban Bagoly tollai úgy megáztak, hogy nem tudott felrepülni a fára, így aztán betelepedett Gomba kalapja alá.
-Szervusz - szólította me...

Kép forrása: Pinterest

Bagoly egy terebélyes tölgyfán lakott, Gomba pedig a fa alatt, mégsem vették észre egymást, mígnem egy éjszakai viharban Bagoly tollai úgy megáztak, hogy nem tudott felrepülni a fára, így aztán betelepedett Gomba kalapja alá.

-Szervusz - szólította meg.

-Szervusz - nézett rá Gomba. - Látom épp elférsz.

-Nem bánod?

-Cseppet sem. 

Egy ideig el voltak így, amikor Bagoly megszáradt, hazarepült, Gomba megint egyedül maradt. 

Másnap napfényes idő ígérkezett, de Bagoly mielőtt hazament volna, benézett Gombához.

-Jó reggelt! 

-Neked is!

Egymásra mosolyogtak, de ez kívülről nem látszott rajtuk, csak bent, ott ahol a szív van, ott valami jót éreztek, még Gomba is, pedig annak nincs is szíve. A Gombáknak köztudottan nincs.

Bagoly aztán másnap is jött, harmadnap is…

-Szép a kalapod - mondta, vagy épp felolvasott egy könyvből. 

-Miért jössz mindig? - kérdezte egyszer Gomba.

-Hát, nem is tudom…. Csak mert, ... ne kérdezz butaságokat! 

-Engem általában elkerülnek, nem tudtad?

Bagoly csodálkozott.

-Miért?

-Mérgező vagyok. 

-Az nem látszik.

-Csinálnál nekem egy feliratot?

-Milyet?

-Mérges Gomba. Ezt írd rá!

-Nem.

-Nem? Miért nem?

-Mert a barátom vagy. A barát olyan amilyen...

Gomba megszeppent Bagoly véleményét hallva. Valahol belül még egy könnycsepp is kicsordult, de senki se látta.

-Nem lehetünk barátok, te Bagoly vagy.

-Na és?

-Különbözünk, mások vagyunk. Te folyton utazol, én ide nőttem, nem mozdulhatok… mondjam még?

-Ne! Ha csak ilyet tudsz, hallgass inkább. Van amihez nincsenek szavak. Tudod, az érdekes, hogy pont ide nőttél az én fám alá. Bárhol máshol is lehetnél, nagy az erdő. 

-Bagoly is van sok, de csak téged ismerlek közelebbről…

-Látod? Erről van szó. Ha reggel megérkezem te itt vagy, amikor elmegyek elköszönsz tőlem.

-Valamiért elkezdem várni rád… pedig azelőtt is itt laktál, igaz?

-Igaz.

- Hogy mondják ezt az emberek? Tudod, azt amit érzünk…

- Barátság? Kötődés? 

-Nem tudom, nincsen rá szavam, én csak minden ok nélkül várok, ez a dolga egy mérges gombának… és te minden ok nélkül, mindig megérkezel.

Kondra Katalin, Gyakorló író

Ezt a mesét írta: Kondra Katalin Gyakorló író

Gyermekkoromban kezdtem írni, történeteket, verseket, meséket és novellákat. Számos antológiában jelentek meg írásaim, önálló könyvem nincs, azt vallom, először olvasókra van szükség, azután jöhet a könyv, ha igény van rá.

Vélemények a meséről

Pusztai Miklósné Marika

2023-03-05 15:46

Nagyon jó mese. Gratulálok,



Sütibeállítások