Gömbölyű mese

Gömbölyű mese.

    Volt egyszer a világ közepén egy szép kerek dombocska, azon a szép kerek dombocskán pedig egy gyönyörű erdő, a gyönyörű erdő kellős közepén állt egy gömbölyű házikó, abban a házikóban élt nagyapó és a gömbölyű macskája. 

Nagyapónak hosszú fehér szakálla volt, olyan mint a Mikulásnak. 

Nagyon szerette nagyapó a szép fehér hosszú szakállát, egész nap azt fésülgette, mialatt a gömbölyű macska fél szemével az egereket figyelte és hopp, sorra elkapta őket. Csakhogy egy napon elfogytak az egerek a gömbölyű házikóban, a gömbölyű macska unatkozni kezdett.

- Jaj nagyapó úgy unatkozom! – miákolt.

- Egerésszél, az a dolgod! – válaszolta nagyapó. 

- Nincs már egér a háznál – panaszkodott a gömbölyű macska.

- Keres magadnak pamutgombolyagot.

- Nincs pamutgombolyag mert magával vitte nagyanyó amikor elment az unokákhoz. 

- Ejnye, hát mit csináljak macska! Mondd meg ha tudod.

A gömbölyű macska erősen gondolkodni kezdett.

- Már ki is találtam valamit – szólalt meg. 

Nagyapó a fülét hegyezve várta, mit talált ki. 

- Nagyapó, vágd le a hosszú fehér szakálladat és csinálj belőle gombolyagot, mert ha nem, erősen unatkozni fogok és világgá megyek. 

Megijedt nagyapó, kikerekedtek a szemei. Soha nem akarta levágni a gyönyörű fehér szakállát. Ha levágja, nem ismeri majd meg nagyanyó amikor visszatér, ha nem vágja le, akkor világgá megy a gömbölyű macska és ő, akkor mitévő legyen egyedül a gömbölyű házikóban? 

 Volt min gondolkodni szegény nagyapónak. Végül is úgy döntött, levágja a szakállát. Majd vissza nő, mire megjön nagyanyó. 

Lett a macskának ha nem is pamut, de azért gombolyag amivel játsszon.  

Addig-addig kergette a gombolyagot a gömbölyű macska, mígnem megbillent a gömbölyű házikó és gurulni kezdett az erdő közepéről az erdő széle felé, le a dombon, be a faluba, és megsem állt addig a házig, ahol nagyanyó az unokákat felügyelte. 

Az egyik unoka éppen a havazást nézte az ablakban, amikor megpillantotta a gömbölyű valamit az udvar közepén. 

- Csoda történt nagyanyó! – ujjongott. 

- Egy óriási hógolyó van az udvarunkon. 

A hírre nagyanyó odasietett az ablakhoz, hogy aztán még nagyobb csodát lásson, mert az óriás hógolyó ajtaja hirtelen kinyílt és kilépett rajta a nagyapó, nagyapó mellett kigurult a gombolyag, a gombolyag után pedig a gömbölyű macska. 

A guruló gombolyag a küszöbig gurult, ott megállt. A macska is megállt, nagyapó is megállt, nagyanyó pedig ott termett előttük és felkiáltott. 

- Hát ilyen csodát ki látott?!

- Én! Én! – röpködtek az unokák. 

Egyik nagyapó nyakába, a másik a gömbölyű macska után vetette magát.

- De megfiatalodtál! – örvendezett nagyanyó, nagyapó arcát simogatva. 

- Akkor hát nem bánod a szakállamat? 

- A macska bánja! – nevetett nagyanyó.

- Az ugyan nem! Azzal játszik! 

Mindenki nevetett, hullt a hó, közeledett a karácsony, és...

    Mivel ez egy gömbölyű mese, nincsen vége se eleje, csak kezdete és befejezése. 

Aki nem hiszi, guruljon utána.