Egy vándor leány meséje

Egy vándor leány meséje.

Gyere velem! Mutatni akarok valamit. Látod ott azokat a gyönyörű fenyőfákat, a kék hegyeket, a fürge kispatakot? Nézd, mennyi gyönyörű pillangó, a dombon nyílnak már a virágok, érik a szamóca, érzem az illatát. 

-Hol vagyunk? -kérdezed.

-Tündérországban -válaszolom. 

-Nem hiszem, olyan valóságosnak tűnik -mondod kissé bizonytalanul. 

-Mert az -mosolygok és kinyílik fölöttünk az ég, mint nagy kék vitorla. 

Repülünk, mint a gondolat Tündérország fölött. 

Még több és még szebb dolgokat látunk. 

A gólyafiókák már kikeltek a tojásokból, a fecskék nem győzik etetni a sok éhes utódot. 

A baromfiudvarban is nagy a felhajtás, mert a kotlós félelmetesen védelmezi a sárgán totyogó kiskacsákat. 

Nem tévedés, tyúk az anyjuk. A házikacsák nem szívesen ülnek a tojásokon, de tyúkanyó nem válogat, neki mindegy mit beszélnek a lurkók, a víztől azonban óvja őket, azt gondolja nem tudnak úszni, pedig de. Látod, milyen boldogan ugrálnak bele a kerti tóba? Szegény tyúkanyó most rettenetesen aggódik, majd megnyugszik.

Vigyázz, mindjárt eltalál az a pöttyös labda! Biztosan Palkó volt, csak ő tudja ilyen magasra rúgni a labdát. Szeretne focista lenni ha felnő, ezért gyakorol. 

Látod ott lent azt az idős nénit? Szamócát szed, biztosan jönnek az unokái és szamócahabot fog nekik csinálni. Én is szeretem a szamócahabot. 

Volna kedved velem szamócát szedni? Ha szomjas leszel, tudok egy erdei forrást, nagyon jó a forrásvíz.

Ha elfáradunk van egy gyönyörű tisztás az erdő közepén, ott megpihenhetünk, közben hallgatjuk a madarak énekét és a fákat. A fák sokkal többet tudnak mesélni Tündérországról mint én, mert régebb óta élnek.

Engem elsodort innen a szél, sajnos már nincsenek gyökereim de visszahúz a szívem és a gondolatok szárnyán sokszor visszatérek. Igen, valamikor biztosan virág voltam érzem, aztán tündér lettem, de ez sem tartott örökké.

Most ember vagyok és mit csinál egy ember? Gondolkodik. Igen, azon gondolkodtam mit kezdjek mindazzal a szépséggel amit látok. Meg akarom mutatni neked, de te máshol vagy, hát mit tehetnék?

Egyszer csak azt találtam ki, hogy leírom mint egy mesét, mert a mese biztosan eljut hozzád, a mesék olyanok mint a madarak, szállnak ágról-ágra.

Remélem az én mesém is szárnyra kap, mert minden gyermeknek meg kell tudnia, hogy Tündérország létezik. Kérlek, ha ezt olvasod, meséld tovább.