Mackó és a mézesbödön

Mackó és a mézesbödön.

Egy szép nap, jókora medve tévedt Méhész uram portájára. Méhész uramnak nem csak a neve, de a foglalkozása is méhész, így nem csoda, hogy Mackó talált az udvaron egy jókora mézesbödönt, amibe rögtön belegugta a fejét. Hát abban bizony méz alig volt, de sötét annál inkább. 

Mackó megijedt a sötéttől, merthogy nem látott semmit. Hopp, ugrott egyet s tegyed neki a kerítésnek, ki az utcára, fel a szemközti hegyoldalra az írtás felé, fején a mézesbödönnel.

Rázta jobbra, rázta balra. Csapott erre is arra is. Bumm-bumm koppant nagyokat a mézesbödön, de csak addig, amíg Mackó elfáradt. Akkor aztán letelepedett ott ahol volt, mancsával igyekezett leszedni magáról a bödönt, ami fogságban tartotta, de bizony az meg se moccant. Nem hiába, mert hiszen ragadós a méz, így a bödön mackó fejére ragadt.

Aztán mi lett? - kérdezitek.

Az, hogy felbolydult a falu. Medve járt erre- arra, már nem csak méhész uramnál, mindenki mindenhol medvét látott pedig csak egy mézesbödön tünt el más semmi.

Bernáth uraméknak volt egy bernáthegyi kutyája, azt is medvének nézték az arra járók s majdnem kiebrudalták szegényt a saját portájáról, de szerencséjére a kutyának eszébe jutott elugatni magát.

Mackó ezalatt, mit sem sejtve egy fa alatt üldögélt, más dolga nem lévén nyalogatni kezdte a mézet, ami a bödön aljáról a fejebúbjára, onnét pedig egyenesen a szájába csurrant-cseppent. 

Kezdte nem bánni a nagy sötétséget, egyenesen jól érezte magát. Körbe kereken kinyalta a bödönt, s miután az tiszta lett, elengedte a mackófejet. Már nem volt odaragadva. Mackó persze ezt rögtön nem vette észre, talán meg is szokta volna e különleges fejfedőt, ha a bödön száján keresztül egy dongó duruzsolása a fülébe nem jutott volna, ami futásra késztette. Addig-addig futott, míg fejjel nekiment egy fának, a bödön koppant egyet, majd reccsent, végül pedig szétesett s lett nagy világosság hirtelen.

Mackó azt se tudta mi van, hol van, merre fusson. Próbált gondolkodni, de mivel sohase csinált ilyesmit, nem tudta hogy kell. Egyet ismert csak, az erdőt. Azon nyomban be is vetette magát a sűrűbe. Nem valószínű, hogy mostanában méz után epekedik.