Sünike az iskolában

Sünike az iskolában.

Hol volt hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, és még azon is túl, Állatka falu határában élt Sünike az anyukájával és az apukájával. Az egyik reggel arra ébredt, hogy az ablaka előtt színes falevelek röpködtek nevetve a szélben.

Gyorsan felöltözött, és vidáman szaladt le a konyhába reggelizni. Édesanyja szamóca teával és vajas pirítóssal várta. A reggeli végeztével, a hátára vette katicabogaras iskolatáskáját és anyukájával elindultak az iskolába. Amikor megérkeztek, az iskola kapujában édesanyja átölelte, megpuszilta és elbúcsúzott tőle.

Sünike félve ment be az osztályterem ajtaján. Ez volt az első napja az iskolában. Az osztálytársai nevettek és játszottak. Amikor meglátták Sünikét, nagy csönd támadt. Mindenki nézte félelmetes tüskéit. Sünike arca piros lett és elszégyellte magát, senki sem akart vele játszani. Nyuszi lelapult füllel nézte Sünikét a hátsó pad alól.

A szünetben minden gyerek kiment játszani az udvarra. Sünike egy fa odvában húzódott meg. Magányosnak és szomorúnak érezte magát. Könnyei patakokban folytak. Nyuszi a távolból figyelte őt. Szerette volna Sünikét átölelni, de nem mert hozzá közelebb menni, mert félt a tüskéitől.

Egyszer csak egy fényes porfelhőre lett figyelmes Nyuszi, melynek tetejéről egy tündér szállt le.

- Tudom mi bánt Nyuszi- Szólt kedves hangon a tündér. Szeretnéd átölelni Sünikét, de nem mersz a közelébe menni, mert félsz a tüskéitől.

- Igen.- Felelt Nyuszi meglepődve.

- Fogd ezt a fehér liliomot. - Adta oda a tündér a virágot Nyuszinak. Vidd oda Sünikének, ha megtaláljátok benne a világ legértékesebb kincsét, át fogod tudni ölelni Sünikét.

Nyuszi megköszönte a virágot, és boldogan rohant oda Sünikéhez. Nyuszit meglátva, Sünike kisírt szemekkel kukucskált ki a fa odva alól.

- Szia Sünike! - Szólt szeretettel telt hangon Nyuszi- Hoztam neked a jó tündértől egy fehér liliomot. Azt mondta, ha megtaláljuk benne a világ legértékesebb kincsét, akkor nem fognak szúrni a tüskéid és át tudlak ölelni.

- Szeretnél átölelni Nyuszi? - Szólt megdöbbent hangon Sünike -

- Igen. - Felelte Nyuszi. Szeretném ha te is velünk játszanál az iskolában.

Nyuszi Sünike hátára rakta a fehér liliomot, ami aranyszínű varázskabáttá változott. Így már át tudta ölelni Sünikét, mert nem szúrtak a tüskéi.

- A tiszta szívetek legyőzte az akadályt! - Jelent meg hirtelen a jó tündér. - Megtaláltátok a világ legértékesebb kincsét, a Szeretetet.

Ettől a naptól kezdve pedig egy padban ült Sünike és Nyuszi, és minden nap együtt játszottak az osztálytársakkal az iskolában.