Sünike hegedülni tanult

Sünike hegedülni tanult.

Parányi kis hegedű,egy 
aprócska vonóval,sünike
őt, kezébe veszi, s a nagy
erdei fa alatt,ez a kis sünike,
olyan szépen szólaltatja meg,
hogy amikor a dallam felszáll,
csodásan hajladozik minden fűszál!

Varjak repülnek a nagy erdei fa
ágára, most nem kárognak,
szépen s csendben a hegedű
hangját hallgatják,sünike csak
húzza és húzza az aprócska vonót,
olyan szép dallamot játszik,s 
amikor befejezi, könny cseppent
varjú bácsi szeméből! 

Ilyen csodás muzsikát még
nem is hallott, sünike meghajolt,s
szeretettel megköszönte a tapsot,
aztán így szólt: -Varjú bácsi, nem voltam
mindig ilyen ügyes, sokszor nyikorgott 
a hegedűm,ki is gúnyoltak érte,
na akkor én is sírtam!

De aztán, kedves varjú bácsi,
a szomorú szívem vitt előre,
s a hegedűm húrja biztatott engem
mondta sünike, s a nagy erdei fenyő
oly kedvesen fogadott, mókuska
lakik az odvában: - Nézd varjú bácsi,
hogy mozog zenére a jobb lábam!

S tényleg igaz,sünike csodás dallamára
táncolt az apró lába,s ő úgy húzta 
a vonót, olyan szeretettel játszott rajta,
hogy ma már,az egész erdő őt hallja,
s aki egykor őt rozsdás zenéje miatt
bántotta,az ma már az örök muzsika
jegyét nála,meg váltotta!