Surranó.
Sur-sur-surranó,
tölgyfa-ágon kis manó,
szök-szök-szökkenő,
manólábon makkcipő.
Sur-sur-surranó,
fején kalap, fél dió,
szök-szök-szökkenő,
gombján bogyós csipke nő.
Sur-sur-surranó,
manótitkot megsúgó,
szök-szök-szökkenő,
álomhálót neked sző!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
A Mikulás furcsa lény borostája nem sörény - lehet hogy én keverem szakállat a kenderen? A mézespuszit szereti, rének elől eleszi, de a rének nem durcásak, meghúznak egy rőt szakállat - ha nem rőt,...
Elolvasom
Lassan csendbe fordul a zajongó város, a pék kisütötte az utolsó mákost. Kinn az alkony, égbolt ontja hópihéit, ahogy buzgó inas cukrozza pitéit. Puha léptek alatt roppan fehér paplan, messze száll...
Elolvasom
Mécstört ég ont hideg zápor patakot, valaki fent sebes kézzel zárja már el a csapot! Fogja meg a felhő szélén azt a kallantyús izét, s csapolja le az udvarom térdig érő lábvizét!
Elolvasom
Ezt a verset írta: Földi Erzsébet Amatőr író
A térképnek kicsiny pöttye az, ahol épp most lakom nem mondhatja senki rám, hogy ellopkodom a napom. Gyerekkertben én vagyok a legnagyobbik gyerek főként erre utalnak rímbe szedett víg jelek. Szeretem az irodalmat, minden faját olvasom, ezért sűrűn megfordulok irodalmi oldalon. Az írásnak szérűskertjét egy ideje művelem, s előfordult, hogy nevettek egynémelyik művemen.