Barion Pixel

SZEGÉNY BUJDOSÓ LEGÉNY


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2023.
    aug
  • 25

Egyszer volt egy szegény embernek egy fia. Azt mondja az anyjának:- Tarisznyáljon fel, édesanyám, szegények vagyunk, elmegyek bujdosni, szolgálatot keresni.Feltarisznyál az anyja, s elmegy hetedhét ország ellen. Elér egy nagy rengeteg erdőt. Mikor ment ...

Egyszer volt egy szegény embernek egy fia. Azt mondja az anyjának:

- Tarisznyáljon fel, édesanyám, szegények vagyunk, elmegyek bujdosni, szolgálatot keresni.

Feltarisznyál az anyja, s elmegy hetedhét ország ellen. Elér egy nagy rengeteg erdőt. Mikor ment egy hónapig a nagy rengeteg erdőben, elfogyott az élés a tarisznyából, gondolja magában: "Én istenem, az élés is elfogyott, s még milyen nagy erdő van előttem!" Megbúsulja magát, s megy tovább, elöl tűz, hátul víz, s csak mind megy.

Mikor már két hónapja ment, kiérkezik a nagy rengeteg erdőből, s elér egy nagy mezőt. A nagy mező közepében meglát egy nagy királyi kastélyt. Megáll, s gondolkozik magában, hogy mit csináljon: "Már elfogyott az ennivalóm, mit csináljak? Ha bemegyek ide, azt se tudom, ki lakik itt. Tolvajok is lakhatnak ebben az elhagyott kastélyban, meg is ölhetnek. Ha be nem megyek, meghalok éhen... Bemegyek, ha meghalok is!" - s bemegy az elhagyatott királyi kastélyba.

Beérkezik az első szobába - este volt, sötétedett be -, talál ott egy jó tüzet, az asztal meg volt terítve, s azon étel s ital volt, s három szál gyertya égett. Leül szegény bujdosó legény a tűzhelyre, s gondolkodik magában, hogy vajon ki lakik ebben a kastélyban, hogy itt senki sincsen. Várja, várja, hogy hátha vízért mentek a tolvajok, s mindjárt jönnek, de látja, hogy nem jön senki sem. Gondolja magában: "Én odaülök az asztal mellé, jót eszem, s jóllakom, ha megölnek is, haljak meg jóllakva ennyi éhezésem után." Meglát az ablak fáján egy pipát is s mellette dohányt. Gondolja magában, hogy pipázik is egyet. Ahogy ott pipázik, beszökik egy fekete tyúk az ajtón:

- Adjon isten jó estét, szívemnek szép szerelme!

A legény fogadja:

- Adjon isten jó estét, jó fekete tyúk! Hát mi az újság?

- Isten hozott ide téged, te bujdosó legény. Én egy elátkozott királyleány vagyok, ameddig érettem valaki három próbát meg nem teszen; addig örökké fekete tyúk leszek. Tégy meg te három próbát érettem, s boldog leszel a világon, amíg élsz.

- Mi lesz az első próba, te fekete tyúk?

- Az első próba az lesz, hogy idejön mindjárt három szép tündérleány. Táncolnak, mulatnak szépen, hívnak téged is, de nehogy elmenj velük! Ha nem szólasz egyet se nekik, hárman állanak a szoba három sarkába, felvesznek téged, s ellabdáznak veled, hogy a csontod mind összeszakad a testedben, mint a pozdorja.

Elbúcsúzik a fekete tyúk, kimegy a házból. Megbúsulja magát erősen a szegény legény: "Ha a csontom összeszakad, mint a pozdorja, honnan támadjak fel?"

Beszökik a három tündérleány, jó estét köszönnek:

- No, te bujdosó legény, nézd meg, milyen szépek vagyunk, gyere, mulass velünk!

De a szegény bujdosó legény még rájuk sem nézett. Felkapják, dobálni kezdik, egyik a másiknak, a másik a harmadiknak, amíg a csontja úgy összeszakadt, mint a pozdorja. Mint mikor az asszonyok megtilolják a kendert, a pozdorja ahogy összeromlik, úgy összeromlott neki is minden csontja.

Hajnalban, felébred a szegény legény, gondolja magában: Hogyha az ágyba valahogy felmászhatnék, de jó volna!" - odanyúl a kezével az ágy lábához, hogy fogja meg, s elér egy cserepet, amiben kenő szerszámok voltak. Megkeni magát abból a kenőcsből, hát semmije se fáj. Felfeküdt az ágyba, s aluszik reggelig.

Beszökik jó reggel a fekete tyúk. Jó reggelt köszön:

- Szívemnek szerelme, megtettél egy próbát, tedd meg a másodikat is!

- Mi lesz az, te fekete tyúk?

- A második próba az lesz, hogy kemencébe vetnek, megégetnek, s a hammadat a széllel elfuvatják.

Megbúsulja magát a szegény legény: "Hogyha elfuvatják a hammamat a széllel, honnan támadjak fel?"

Eljő a második este, s eljön a három tündérleány is. Hívják mulatságba a legényt. Addig kérik, hogy éppen már egyet szóljon, hogy megszólamlik a kakas, s nem volt hatalmuk, hogy megégessék, s a hammát a széllel elfuvassák.

Beszökik a fekete tyúk a harmadik reggel, övig fel királykisasszony- gúnyában:

- Adjon isten jó reggelt, szívemnek szerelme! Megtetted a két próbát érettem, tedd meg a harmadikat is, s ezután boldog leszel, amíg a világon élsz.

- Hát mi lesz a harmadik próba?

Azt mondja a fekete tyúk:

- A harmadik próba az lesz, hogy idejönnek, kínálnak borral, de ne vedd el! Hogy el nem veszed, beletesznek egy mozsárba, megtörnek, mint a borsot, s a széllel elfuvatnak.

Megbúsul a legény nagyon, hogy mit tudjon tenni, hogy ez meg ne történjék rajta.

Gondolkozik, aztán elmegy ki az erdőbe, vág egy akkora tuskó fát, mint amekkora maga, beteszi az ágyba, s betakarja a paplannal. Aztán befekszik az ágy alá, s ott hallgat.

Bejön a három tündérleány, odamennek az ágyhoz, s azt mondják:

- Kelj fel az ágyból, nézd meg, hogy milyen szépek vagyunk. Hadd adjunk neked egy pohár bort!

De a fa nem szólt semmit a paplan alatt. Azt mondja egyik tündér a másiknak:

- Eridj, hozd csak a mozsarat, törjük meg, mint a borsot, s fuvassuk el a széllel.

Azt hitték, hogy a legény van a paplan alatt. Felveszik paplanostól, beleteszik egy nagy mozsárba, megtörik, s a széllel elfuvatják. Avval a három tündérleány elmegy.

Kibújik a legény az ágy alól, felfekszik az ágyra, s elalszik. Mikor megvirrad, felébred. Hát egyszer csak beszökik egy királyi leány, hogy annál szebbet sohase látott.

- Adjon isten jó reggelt, szívemnek szerelme! Én a tied, te az enyém, amíg élünk. Te engem kivettél az ördögök kezéből, s megszabadítottál a nagy átoktól.

Ott élnek ők kedvesen egy hétig. Azt mondja a leány:

- Én elmegyek, szívemnek szerelme, a királyi atyámhoz, s megjelentem, hogy te kiszabadítottál az ördögök kezéből. Várj vissza, mert én visszajövök bizonyosan. Ha megunsz várakozni sokáig, hagyok neked egy kardot. Ez a kard arra való, hogy ezen az úton gyere el utánam, s a tengereken mutassad ezt a kardot, s a hajósmesterek fizetés nélkül általvisznek tégedet.

Elbúcsúzik a királyleány s elmegy. Ott ül harmadnapig a kastélyban a legény, s megbúsulja magát: "Mennyi próbákat megtettem, mégis egyedül maradtam." Elindul azon az úton, amerre a királyleány megmutatta volt. Rátalál egy kútra, bele akar hajolni, hogy igyék, s a kardot beleszalasztotta a kútba. "Istenem, istenem, kard nélkül maradtam s feleség nélkül!"

Megindul egy nagy erdőn keresztül. Mikor a nagy erdőnek a közepén megy elé, eleibe áll egy medve, feltartja az egyik lábát.

Megijed a legény erősen, el akarja kerülni, de nem tudja. Gondolja magában: "Szembemegyek azzal a medvével, megnézem, mi baja, ha meghalok is!" Hát egy tövis van a talpába törve. Meglátja, kihúzza a talpából, s akar menni tovább. Hát a medve is megy vele. Gondolja magában: "Mi lehet, hogy ez a medve el nem marad tőlem?"

Elérkeznek ketten egy nagy mező szélére estére. Tüzet kezd tenni a legény, hát a medve hordja a fát keményen a tűzre. A legény megbátorodik, s az istennek hálát ad, hogy ezt a medvét segítségére rendelte.

Megéhezett volt erősen a szegény legény, hát a medve elszaladott egy esztenára, s vitt neki három sajtot. Avval jóllaktak, aztán lepihentek.

Megindulnak onnan másnap reggel, elérkeznek a Fekete-tenger partjára, s azt mondja a legény a hajósmesternek:

- Uram, vigyenek által a tengeren.

Azt mondja a hajósmester:

- Hol van a kard, amit a királyleány adott volt?

- Elvesztettem.

- Ha elvesztetted, hát elvesztetted, itt senkit sem szabad másképpen átvinni, csak úgy, ha kezét-lábát összekötözzük.

Gondolkozik magában a szegény legény, hogy mitévő legyen. De aztán azt mondja:

- Nem bánom, hajósmester úr, vigyen által a tengeren. Azt se bánom, ha az életem elveszik is, úgyis meg kell halni egyszer.

Felültetik a hajóba, s felül a medve is. Mikor kiérkeznek a tengerpartra, fog a két hajósmester-legény egy hatalmas vaskötelet, s megy a hajósmester, hogy megkötözze a legényt. Meglátja a medve, hogy bántani akarják az ő gazdáját, megharagszik, nekifut a hajósmestereknek, s mind a hármat belehányja a tengerbe. Így szabadította meg a gazdáját a gonoszoktól.

Megindulnak ők onnan, s mennek tovább. Elérkeznek a Veres-tenger partjára. Kéri a legény a hajósmestert, hogy vigyék által. Kérdi a hajósmester:

- Hol van a kard, amit a királyleány adott?

- Elvesztettem, uram.

- Ha elvesztetted, nem viszünk által máskülönben a tengeren, csak úgy, hogyha megengeded, hogy kezed-lábad gúzsba kössük.

- Nem bánom, hajósmester úr, vigyenek által, aztán kössenek gúzsba - közben azt gondolja a legény magában: "Még a medvém megszabadít ott is."

Felülnek a hajóba, felül a medve is, de el talál szunnyadni, az egyik hajóslegény megtaszítja csúfságból, s beleesik a tengerbe. Elviszi a tenger a medvét messzire. Meglátja a szegény gazdája, hogy kifogyott a medvéjéből, s sírni kezd keservesen, hogy nincs, aki megmentse többet a veszedelemből.

Kiérkeznek a tengerpartra, azt mondja a hajósmester:

- Gyere, hogy kezed-lábad gúzsba kössem, aztán itt hagyunk a pusztaságban.

- Nem bánom, hajósmester úr, ha a pusztaságban éhen veszek is, ha a vadállatok széjjelszaggatnak is, de a gúzsbakötéssel várjon egy fertályórát, hadd gondolom végig életem sorát.

Megengedi a hajósmester. De ő csak nézett a tengerre, és várta, hogy a medvéje addig valahogy kimászik a tengerből.

Eltelik a fertályóra, látja, hogy a szegény medve nem jön kifele a tengerből sehogy. Kér még egy fertályórát. Megengedi azt is a hajósmester. Meglátja a legény nagy sokára, hogy a medvéje messze-messze lenn a tengerparton mászik ki a vízből, s megörvend nagyon. Megfutamodik, fel a tengerparton a medve, s mikor odaérkezik, a hajósmestert belehányja a tengerbe.

Megindulnak nagy örömmel fel a tenger szigetjén. Mennek egy hónapig, sem falut, sem várost nem érnek, sem semmiféle emberi nemzetet. Egyszer csak elérnek egy kicsi remeteházat abban a szigetben, s látnak jó gyertyavilágot abban a kis remeteházban. Bemennek, s hát odabenn ott van egy öregember, akinek a haja s szakálla a földet éri. Jó estét köszönnek:

- Adjon isten jó estét, édesapám!

Fogadja az öreg:

- Isten hozott, fiam, hol jártok, ahol még a madár sem jár a ti helyetekről? Tizenkétszáz esztendeje, hogy itt remete vagyok ebben a szigetben, nem láttam még emberi nemzetet azótától fogva. Immár az isten hozott titeket, mert örökké halogattam a halálomat, amíg valami emberi nemzet idejön. Immár meghalok, temessetek el. Amiért eltemettek, adok egy könyvet, olyat, hogy amikor valamit kívánsz, nyisd meg azt a könyvet, nézz bele, s amit kívánsz, mindjárt megtörténik.

Odaadja a könyvet az öregember, teszi a tarisznyájába a legény, s lefekszik az öregember s meghal. Vájnak egy kis gödröt a medvével, s eltemetik az öreget. S aztán megindulnak.

Elérkeznek a fekete városba, ahova a királyleány való volt. Beáll a szegény legény egy szabómesterhez, ketten a medvével, inasnak.

A királyleány, mikor hazaérkezett, a királyi atyjának megjelentette, hogy megszabadította az ördögök kezéből egy szegény bujdosó legény. A király örömében, hogy az ő egyetlen leánya megszabadult s meglátta, hirdetett nagy vigasságot. Egy generális kérni kezdi a királyleányt a királytól feleségnek. Azt feleli a király:

- Én nem bánom, te generális, ha az én leányom is úgy akarja.

Előhívják a királyleányt, s mondják neki, hogy mit akar a generális. Azt mondja a királyleány:

- Király atyám, sohasem kell nekem más, csak aki engem kiszabadított az ördögök kezéből. Hanem készíttessen egy hajót élelemmel és egy regiment katonával, hadd menjek én vissza, mert rég, hogy engem vár, azt fogadtam, hogy minél hamarabb visszamegyek.

Elkészítik a hajót, s megteszik parancsnoknak azt a generálist, amelyik kérte a királyi leányt férjhez. Megindulnak a tengeren, s harmadik napon azt mondja a generális a királyi leánynak:

- Te királyleány, én kértelek, s te nem jöttél hozzám. Ha fel nem fogadod, hogy hozzám jössz feleségül, belevetlek a tengerbe, s mi hasznod lesz belőle?

Megijed a királyleány:

- Nem bánom, generális, forduljunk vissza, vígy az én királyi atyám városába, hozzád megyek feleségül.

Megfordulnak a hajóval, visszamennek a királyi kastélyba. Azt mondja a generális, mikor hazaérkeztek, a királyi kisasszonynak:

- Esküdjünk meg.

- Soha meg nem esküszöm veled, amíg egy királyi köntöst nem csináltatsz nekem, de olyan legyen, hogy méretlen-szabatlan úgy találjon reám, mintha testemből nőtt volna ki. Szép se legyen olyan egy se, mint az a világon. Ha ezt megcsinálod, megesküszöm veled, de ha nem, sohasem.

Megbúsul a generális, hogy azt ki csinálja meg. Megindul a szabómesterekhez, hogy csináltassa meg. De a szabómesterek azt felelik:

- Excellenciás generális, élő ember fia nem tud olyan gúnyát csinálni, amelyik méretlen-szabatlan úgy találjon, mintha a királyi kisasszony testéből úgy nőtt volna ki, s mégis szép se legyen a világon olyan, mint az.

Legkésőbben megy a generális ahhoz a szabómesterhez, ahol a szegény bujdosó legény inasnak beállott volt a medvéjével. Az is azt feleli, amit a többi a generálisnak:

- Lehetetlen dolog, amit kívánsz, excellenciás generális!

Azt mondja az inas arra a szabómesternek:

- Szabómester úr, vállaljuk el a többi mesterek bosszúságára, hogy megcsináljuk; ha nem sikerül, azért sem akasztanak fel, legalább híre lesz a városban, hogy kurázsink volt, s elvállaltunk olyasmit, amit a többi mester nem mert egy sem.

Elmegy a szabómester, megmondja a generálisnak.

Este lesz, le akarnak feküdni, azt mondja a szabómester:

- Feküdj le, inas, s aludd ki magad, mert jó reggel fel kell kelni, tudod, milyen munkát fogadtattál fel velem.

Azt mondja az inas fennszóval:

- Feküdjék le, májeszter úr, nyugodjék békével, én is lefekszem, csak egy kicsit dolgozom.

Addig s addig, hogy elalszik a szabómester. Mikor az inas látja, hogy jó mélyen aluszik, kiveszi a kicsi könyvet a tarisznyájából, amit a tenger szigetjében kapott volt az öreg remetétől, kinyitja, belenéz, s gondolja magában: "Én uram, istenem, hadd legyen meg az a királyi köntös, amit a királyleány parancsolt. Méretlen-szabatlan úgy találjon, mintha a királyi kisasszonyból nőtt volna ki!"

Erre a gondolatra mindjárt ott termett a köntös készen, fel volt akasztva a szegre. Lefekszik az inas a medvéje mellé, s aluszik reggelig.

Reggel felébred a májeszter, azt kiáltja az ágyból:

- Kelj fel, inas, nézd meg, milyen világosság van, úgy tetszik, mintha égne a város!

Azt mondja az inas:

- Májeszter úr, dörgölje ki az álmot a szeméből, nem ég semmi. Keljen fel, mosdjék meg, s vigye fel ezt a köntöst a királyi kisasszonynak, mert készen van.

- Jaj, lelkem, szép inasom, mikor tudtad elkészíteni?

Feleli az inas:

- Az éjszaka, májeszter úr, két szál gyertyát elégettem, s nem aludtam.

Felviszi a szabómester a köntöst nagy örömmel a palotába, s jelenti a királyi kisasszonynak, hogy készen van a köntös. Felveszi a királyi kisasszony a köntöst magára, nézi magát, s azt mondja:

- Ez igazán olyan, amilyet én kívántam. Be jó mesterember az, aki ezt csinálta!

Odamegy a generális:

- Imhol, királyleány, megvan a köntös, amilyent kívántál, esküdjünk meg most nyomban.

- Te generális, még nem esküszöm meg veled, amíg olyan templomot nem csinálsz az éjszaka a nagy piacra, hogy a széles e világon annak párja ne legyen. Annak a végébe kétágú tornyot, abba hat harangot. Reggel apróra megvizsgálom, hogyha csak akkora hibát találok benne, mint egy tűnek a hegye, akkor sem esküszöm meg veled, te generális. Az a hat harang hadd szóljon holnap jó hajnalban magától, hogy a város hadd csudálkozzék.

Megtudja a szegény bujdosó fiú, elhagyja a szabómestert, elmegy, beáll egy kőműves pallérhoz inasnak. Megindul a generális nagy búsulva a kőműves pallérokhoz, s mondja nekik, hogy mit parancsolt a királyi leány, hogy a nagy piacra olyan templomot építsenek az éjszaka, hogy a világon annak párja ne legyen. A végébe kétágú tornyot, s abba hat harangot, hogy hadd harangozzék magától az a hat harang hajnalban. De abban akkora hiba se legyen, mint egy tűnek a hegye.

Azt mondják a kőművesmesterek:

- Excellenciás generális, élő embernek a fia nem tudja ezt megcselekedni.

Legkésőbb érkezik ahhoz a kőművesmesterhez a generális, akihez beállott volt a szegény bujdosó legény inasnak a medvéjével. Az is azt feleli, amit a többi.

- Excellenciás generális, hogy lehetne azt megcsinálni, hogy készen legyen reggelre, alapozás sincs megásva, tégla, kő sincs egy sem.

Azt mondja az inas a góc alól:

- Májeszter úr, fogadjuk fel a többi kevély pallérok bosszúságára. Minket úgyis alábbvalónak tartanak.

Felfogadják az inas szavára, s elmegy a generális haza.

Azt mondja a májeszter az inasnak:

- Nagy bút hoztál a fejemre, addig beszéltél.

- Ne búsuljon, májeszter úr, ha csináljuk, ha nem, azért sem akasztanak fel. Feküdjék le, s nyugodjék békével.

Lefeküsznek, a kőművesmester a maga ágyába, az inas a góc alá a medvéjével. Mikor úgy gondolta, hogy elaludt a mester, felkel a góc alól, kimegy a nagy piacra, kiveszi a tarisznyájából a kis könyvecskét, kinyitja, s azt mondja:

- Én uram, istenem, hadd legyen ide olyan templom, hogy annak a világon párja több ne legyen. Abban annyi hiba se legyen, mint egy tűnek a hegye. Az oltáron a selyemtakarón legyen az én nevem aranybetűvel felvarrva, s a kétágú toronyban a hat harang hadd szóljon hajnalra, hogy a város csodálkozzék rajta.

Ez mindjárt meg is lesz, s jó reggel megy a generális a királykisasszonyhoz. - Gyere, te királyleány, esküdjünk meg, mert megvan, amit parancsoltál.

- Nem bánom generális de előbb menjünk el, hadd vizitáljam meg azt a templomot, hogyha csak akkora hibát találok benne, mint egy gombostű, akkor nem esküszöm meg veled.

Elmennek, megvizitálja a királyleány a templomot, s nem kap benne semmi hibát. Mikor odamegy az oltár eleibe, azt mondja:

- Én istenem, miféle májeszter tudta ezt megcsinálni, hogy én hibát ebben nem találtam?

Meglátja a nevét aranybetűvel felvarrva az ő kedvesének. Elkiáltja magát a királyleány:

- Májeszter, hol vagy, aki ezt a templomot csináltád?

Megijed a kőművesmester, szalad a királyleány eleibe, térdre esik:

- Felséges királykisasszony, bizony tudós nem vagyok ennek a templomnak a csinálásában, hanem odahaza van egy inasom, az csinálta az éjszaka.

Azt mondja a királyleány:

- Szaladj, hívd ide mindjárt!

Elszalad a kőművesmester, odahívja az inast. Mikor bemegy az inas a templomba, a királyleány meglátja, szalad, szökik a nyakába s megcsókolja.

- Felséges király atyám, evvel esküszöm meg ebben a templomban, ez volt az én megszabadítóm! Azt a generálist köttesse lófarok után, hadd vesszen úgy el!

Így esküdött meg a templomban a királykisasszony a szegény bujdosó legénnyel. Nagy lakodalmat hirdettek. Ettek, ittak, táncoltak, vigadtak. A szegény kicsi medvét is eltartották. Még mai napig is élnek Feketeországban, ha meg nem haltak. Holnap legyenek a kigyelmetek vendégei.


A mű forrása: https://mek.oszk.hu/ - SZÉKELY NÉPMESÉK: Az álomlátó fiú
Válogatta és szerkesztette: Kriza János
Erre a népmesére a Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu

MEK, Magyar Elektronikus Könyvtár

Még 1995-ben lett a mek.iif.hu szerver az Elektronikus Könyvtár központi szolgáltatása. 1996 és 2002 között - nagyon sok ember önkéntes munkájának és néhány intézmény támogatásának köszönhetően - több mint 4 ezer darabra nőtt a könyvtár állománya, havi 60-70 ezerre a látogatóinak száma, s kialakult a jelenlegi gyűjtőköre: A MEK-ben csak magyar nyelvű vagy magyar ill. közép-európai vonatkozású, tudományos, oktatási vagy ...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!