Kép forrása: pixabay.com
Szen'mártoni kertek alatt.
Szen’mártoni kertek alatt,
Három aranyvessző fakadt.
Barna kislány odaszaladt,
Neked már csak kettő maradt.
Isvánháza túlsó szélén,
Kismadárka ül a fészkén.
Körös-parton, falu végén,
Tavaszra vár Franci néném.
Kungyalusi dűlő úton,
Vízért futott kicsi húgom,
Kannát merít kinn a kúton,
Adj egy kortyot! - halkan súgom.
Nincsen kívánságom nekem,
Igazságom máshol lelem,
Tarisznyám lóg fenn a szegen,
Batyum fejem alá teszem.
Dűlt kerítés, barna rácsos,
Görbe utca nyakig sáros,
Mindenkinek jut egy vánkos,
Nem falu ez, hanem város!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Tóth Marianna meseíró
Kunszentmártonban élek, 1963. november 1-én születtem Szentesen. Kisgyermekkorom nagy részét nagyszüleimnél, Alattyánon és Csépán töltöttem, ahol megismerkedtem a falusi emberek életének szépségeivel és nehézségeivel. Iskoláimat Kunszentmártonban, Szarvason, Budapesten, Szegeden és Debrecenben végeztem az óvónői pályához kapcsolódóan. Az óvodapedagógia sajátos eszközrendszere lehetőséget adott arra, hogy a művé...