Szent Miklós és a szűcs bundája

Szent Miklós és a szűcs bundája.

Réges-régen, egy kis város szélén, talán Szentmártonban, élt egy szűcsmester, akit Ferencnek hívtak és különleges hímzett bundákat vart. Amikor közeledett a tél, a város lakói felkeresték, hiszen tudták, hogy bundái nem csak szépek, hanem jó melegek és tartósak is. Azonban az idei tél meglehetősen kemény volt, Ferencnek nem maradt pénze új birkabőrökre. Üres kézzel és korgó gyomorral nézte régi műhelyében a szerszámokat és a kopott szabásmintákat.

Egy napon, miközben búsan sétált a piac felé, hogy legalább egy kis ennivalót vegyen családjának eléje állt egy öregember és így szól:

- Miért vagy ilyen bánatos?

Ferenc elmesélte, hogy az idén nem tud bundát varrni, mert nem futja birkabőrre. Az öreg elmosolyodott és így szólt:

- Itt van három szál különleges cérna, tedd a szerszámos ládád tetejére, és ne félj, minden jóra fordul!

-No ezzel igazán nem vagyok kisegítve – szólt a szűcs, aki nem hitt a csodákban, de mégis haza indult. Másnap azonban furcsa dolog történt.  Amikor kinyitotta a műhely ajtaját, három gyönyörű birkabőr hevert a szerszámos ládáján. Csodálkozásra sem volt ideje, azonnal munkához látott és három gyönyörű bundát varrt belőle.

Híre ment a meseszép bundáknak és hamarosan az egész város lakói nála vásároltak, mindenki meleg bundát akart venni. A szűcs már tudta, hogy a jóságos öreg ember nem volt más, mint maga Szent Miklós, a szegények és az árvák védőszentje, aki őt is megsegítette a nehéz időkben.

Attól a naptól kezdve minden évben, Miklós napján ingyen varrt egy-egy meleg kabátot a legszegényebb gyerekeknek, hogy tovább adja a kapott jóságot. A város népe soha nem felejtette el Szent Miklós jóságát, és a szűcsmester történetét. Szentmártonban az apák a fiaiknak mesélték, hogy emlékeztessék az embereket, hogy a segítség mindig ott van, ahol a legnagyobb szükség van rá.