Szeretet kert

Szeretet kert.

Szeretet kert

Boldogságfalván élt egy kicsi lány, Zsófi. Szüleivel együtt a házuk mögötti kertben szerettek a legjobban lenni. Ott töltötték minden szabad idejüket. Egymás között csak úgy hívták azt a területet, hogy "szeretet kert”. A környéken lévő állatoknak hozták létre ezt a kis menedékhelyet. A növények és állatok nagy békességben éltek együtt a kertben, mígnem egyik nap valami történt.

Zsófi ebéd után a kertbe sietett, hogy gyönyörködjön a szép virágokban, amikor arra lett figyelmes, mintha néhány állat veszekedne.

• Én vagyok a legszebb a világon!- rikácsolta Lepke Lilla. – Színes szányaim és kecses mozgásom mindenkit elvarázsol, aki csak lát engem. – mondta.
• Még hogy kecses mozgás? Na ne nevettess!- reagált az elhangzottakra Mézi, a méhecske. – Semmi különös nincs a szárnyaidban sem. Bezzeg én!- folytatta. – Sárga és fekete csíkjaimnál nincs cukibb a föld kerekén. – emelte fejét büszkén a magasba.
• Az semmi!- vágott közbe Béka Béla. – Az én kuruttyolásomnál nincs csilingelőbb hang a világon!
• HA-HA-HA! Igazán mulatságos vagy! – hahotázott Cili, a széncinege egy faágon ülve. – Nyisd ki a füled és hallgasd!- majd belekezdett egy gyönyörű énekbe.
• Jajj, ne legyetek már ilyenek!- vágott közbe Süni Beni. – Miért veszekedtek? Nem látjátok, hogy milyen jó dolgunk van itt? Elfeledkeztetek már azokról az időkről, amikor télen nem volt mit ennünk? Lilla, Mézi, nektárt adó virágok vannak itt a kertben számotokra! Illatozik a levendula, az orgona, az őszirózsa. Csak rátok várnak ezek a fenséges virágok és arra, hogy beporozzátok őket! Szégyellhetitek magatokat! Semmibe veszitek Zsófiék fáradozását! – pirított rájuk a süni. A lepke és a méhecske elszégyellték magukat és rögtön csöndben maradtak.

Eközben Zsófi csak annyit látott, hogy minden állat a sünit kezdte el figyelni, mintha beszélne a többiekhez.

• És te? Te kelekótya béka!- mondta Beni hangosan. – Nem mindegy neked, kinek van a legszebb hangja, amikor egész nap egy neked készült tóban úszkálhatsz?

Erre Béla is elszégyellte magát és sajogni kezdett a szíve, amikor a kislányra gondolt, aki annyi szeretetet tesz bele a kertjük gondozásába minden nap.

• Cili, neked is lehetne több eszed!- szólt a süni a széncinegéhez. – Tényleg annyira fontos, hogy te énekelj a legszebben? Aztán énekelhetnél télen a hóban, ha nem lenne ilyen szép madáretetőd, benne finom magokkal, amiket csak neked tesznek ki.
• Valóban.- hajtotta le megbánóan a fejét a madárka.
• Arról nem is beszélve,- folytatta a mondandóját a süni bölcsen- hogy miattunk vegyszermentes gazdálkodás folyik a kertben. Ráadásul, hogy magamra is kitérjek, igazi búvóhelyet építettek nekem és a legfinomabb almát Zsófitól kapom mindig.

Süni Beni erélyes felszólalása után a többiek csendben maradtak és átgondolták a hallottakat. Mélyen magukba nézve rájöttek, hogy a süninek mindenben igaza volt. A család, akinek a kertjében laktak, egész évben biztosított számukra mindent. Megfelelő környezetet, élelmet és szeretetet.

• Figyeljetek rám még egy kicsit, aztán ígérem, hogy befogom azt a lepcses számat!- mondta Beni süni. – A minap hallottam, amikor a család rólunk beszélt. Mindenki elmondta, hogy miért szeretnek minket. Zsófi nagyon szeret téged Lepke Lilla, mert mindig sokat nevet, amikor kerget téged a réten futva.

Lilla törölgetni kezdte a meghatottság könnyeit a szemében.

• Mézi! – szólt most a méhecskéhez. – Téged végtelenül tisztelnek, mert nélküled nem lenne méz, amivel ízesíthetik a teájukat, amikor betegek.

Mézi büszkén kihúzta magát és egy bölcs mosoly terült el az arcán.

• Béka Béla, anya imádja hallgatni a kuruttyolásodat, miközben a naplementét nézi a tó fölött.
• Nahát, ezt nem gondoltam volna. – mondta a béka elcsukló hangon.
• És én? – kérdezte a széncinege.
• Te Cili a legszebb hangú énekesmadár vagy az összes közül. Ezt Zsófi apukája mondta rólad.

A cinege legszívesebben átölelte volna a férfi vállát kicsi szárnyaival.

• És te süni? Rólad mit mondtak?- kérdezte Béka Béla.
• Azt mondták rólam, hogy szerintük olyan vagyok, mint egy bölcs öregember.

Erre az összes állat nevetni kezdett.

• Valóban olyan vagy!- mondta kedvesen Lepke Lilla. – Hiszen most is te döbbentettél rá minket arra, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy egy ilyen klassz élővilágbarát kertben élhetjük a mindennapjainkat.

Zsófi még mindig figyelte az állatokat, akik egy kupacba verődtek és megölelték egymást.

• Nahát, olyan, mintha veszekedtek volna, aztán most kibékülnének!- gondolta a kislány magában. – Hiszen ezért hoztuk létre a szeretet kertet- fordult Zsófi az állatok felé- hogy békességben, boldogságban élhessetek itt együtt!

Aznap este mindenki nyugodt szívvel hajtotta álomra a fejét a szeretet kertben. Tudták, hogy itt örökre biztonságban lesznek. Soha többet nem veszekedtek, mert már tudták, hogy mindannyian különlegesek valamiért a család számára.