Szóból is megárt a shock

– Jövőre iskolába megy az én, nagy fiam – jelentette ki büszkén apa, és átnyújtott egy füzetet Misinek. Borítóján Pókember bíztatta türelemre és kitartásra a kisfiút, aki elhatározta, hogy még az első osztály előtt megtanul írni, olvasni.

Az a betű érkezett meg elsőként a füzetbe. Egy ideig szomorúan bámult a nagy, fehér semmibe, de az e megjelenése hamar megvigasztalta. Nemsokára együtt találgatták, vajon az á és é betűk milyen csínyt követhettek el, amiért ékezetet kaptak a fejük fölé.

Az írásjelek serényen gyülekeztek a füzetben, később, egymásba kapaszkodva, szavakat alkottak. Anya, apa után a többi családtag következett, majd az állatok, növények, ételek, játékok, és az első oldalak gyorsan be is teltek. A már bent lévő szavak kíváncsian várták és lelkesen üdvözölték az újakat.

A füzet a béke szigete volt; anya itt nem pörölt Misivel, amiért sáros cipőben lépett a lakásba, és apa sem morgolódott az elsózott leves miatt.

Egy nap berobbant a terepre a rap, és a szavak eddigi, nyugodt élete egy csapásra felbolydult.

– Mi az a rap? – kérdezte az alma, a legrégebbi lakosok egyike.

– Nem rap, hanem rep – helyesbített az újonc. Amerikai vagyok, a nevem másképp kell ejteni, mint, ahogy leírják.

– Ilyen nincs – háborogtak a többiek, és a pár perce még fölényeskedő idegen egy csapásra körön kívül találta magát. A kiközösítés egy ideig eredményes volt, lendülete azonban a rock belépésével megtört. Az angol flegmán kijelentette, hogy ő a világ legismertebb szava, és már egy óvodás is tudja, hogy nevében a c betűt nem kell kiejteni.

– Akkor mi szükség a cé-re? – méltatlankodott a zokni.

A magyar szavak azonmód bizottságot alakítottak, majd tanácskozni kezdtek, hogy megakadályozzák az idegenek további térnyerését.

– Rá kellene venni Misit, hogy egyszer és mindenkorra törölje a betolakodókat a füzetből – állapították meg, de sajnos fogalmuk sem volt arról, hogy ezt mi módon közöljék a kisfiúval.

A helyzet közben rosszabbodott, és a magyar szavak egyre reménytelenebbül próbálták megőrizni kezdeti fölényüket. A béke félénken felvetette, hogy talán békejobbot nyújthatnának a külföldieknek, de a hangos többség elvetette a javaslatot.

A két csoport közötti ellenszenvet csak fokozták a személyes összezördülések. A cat, például, hosszas vitába keveredett a cicával; mindketten a leghatározottabban állították, hogy ők az igazi macskák.

A betűszavak megjelenésével fokozódott a káosz, és ebben a harcban már az eredeti küzdőfelek sem tudták, hogy melyik oldalra álljanak. Végül az FTC-t, az sms-t, a CD-t és társaikat együttes erővel utálni kezdték.

Misi semmit sem érzékelt a füzetben zajló csatákból, szorgalmasan írta a szavakat, és egyre magabiztosabban készült az iskolára. Amikor szülei beíratták németnyelv-tanfolyamra, a hazai csapat fejében a kapituláció lehetősége is megfordult.

– Egyezzünk ki döntetlenben! – ajánlották végül a többieknek, mire az idegen és betűszavak nagyvonalúan bólintottak.