Születésnapi szaladgálós mese

Születésnapi szaladgálós mese.

Születésnapi szaladgálós mese

Egyszer volt, hol nem volt... Jajj nem! Erre most nincs idő! Ez egy rohanós, szaladós mese, úgyhogy csapjunk gyorsan a közepébe bele!
- Lulu! Ébresztő! - rikkantotta lelkesen egy tarka papagáj egy kupac pokrócnak, de a pokróc meg sem moccant.
- Lulu!! - kiáltotta hangosabban a papagáj - Már dél van! - és a nyomatékosítás kedvéért megcincálta a pokrócot, ami alól előbukkant egy vicces orr.
- Pipi! Hagyj már aludni! - morogta az orr gazdája.
- De Lulu! Ma van Momó szülinapja! Van már ajándékod???
- Jajj ne! - Nyögött fel álomittasan a vicces orr tulajdonosa, és előbújt a takaró alól egy aggódó arcú lajhár.
- Mit adjak Momónak? - nézett tanácstalanul Pipire a papagájra Lulu a lajhár.
- Gyere gyorsan! - kiáltott lelkesen Pipi - megyünk az új játékboltba! Na siess már, nem érünk rá!
- És a reggeli? - kérdezte Lulu.
- Jajj már, az ráér! Úgyis egybefolyt az ebéddel. Na gyerünk, siess már!
- De nekem a nagymamám mindig azt szokta mondani, hogy - kezdett bele Lulu, de Pipi gyorsan leintette:
- Jajj már! Hagyjuk most a mamád! Sietnünk kell!!!
Lulu nem nagyon tudott és szeretett sietni, de Pipi gyorsan megragadta a mancsát, és ellentmondást nem tűrően húzta magával a barátját.
Futás közben Lulu megpillantott egy csodaszép plakátot.
- Nézd! - mutatta Pipinek, de Pipi türelmetlenül rászólt:
- Erre most nem érünk rá! Sietnünk kell! Így is átaludtad a fél napot!
Hamarosan megérkeztek az új játékboltba, ahol minden csillogott-villogott. Lulu és Pipi ámulva nézték a sok mesebeli mindenfélét. Teljesen elbűvölte őket az a baba, aki először énekelt és táncolt, aztán odaszaladt hozzájuk, megölelte őket, és azt mondta, hogy: Nagyon szeretlek titeket! Később felültek egy nagy, valódi füstöt eregető vonatra, ami még fütyült is a vasúti átjáróknál. Kipróbálták a csillagszikrákat szóró varázspálcát is, amivel Pipi egy tükröt, Lulu pedig egy párnát varázsolt elő.
A sok mesebeli játékról azonban hamarosan kiderült, hogy nem csak nagyon különlegesek, hanem sajnos nagyon drágák is. Lulunak egyikre sem volt elég pénze, így szomorúan és üres kézzel léptek ki a boltból.
- Sebaj! - kiáltotta Pipi - Irány a régi játékbolt! - és már húzta is magával Lulut.
Útközben Lulu egy tapírjányt pillantott meg, aki ínycsiklandó süteményt majszolt.
- Nézd! - mutatta Pipinek - Kérdezzük meg, hogy hol vette!
Pipi türelmetlenül rászólt:
- Erre most nem érünk rá! Sietnünk kell! Így is sok időt vesztegettünk már el ebben az új játékboltban.
A régi játékbolt kevésbé csillogott és villogott, de Luluékat itt is sok szép játék várta. Nézegették a gombnyomásra tornamutatványokat produkáló majmot, kipróbálták a távirányítós traktort, és hosszasan lapozgattak egy manókról és tündérekről szóló mesekönyvet. Itt minden olcsóbb volt, de Lulu pénze mégsem volt elég semmire, így csalódottan kiléptek a régi játékboltból is.
A bolt előtti padon ülve törték a fejüket, amikor Lulu megszólalt:
- Pipi! Érzed ezt a fimom illatot? Vajon honnan jön? Megnézzük?
- Jajj már Lulu! - mérgelődött Pipi - Te mindig csak a hasadra tudsz gondolni. Még szerencse, hogy nekem támadt közben egy remek új ötletem. Irány a Börzebolt! Ott szuper áron vannak használt játékok!
A Börzebolt fénye bizony megkopott már az idők során, és az itteni játékok viseletesebbek is voltak.
- Miben segíthetek? - kérdezte őket kedvesen mosolyogva a bolt tulajdonosa, egy öreg pekari néni.
- Momónak, a barátunknak keresünk születésnapi ajándékot - vágta rá gyorsan Pipi. Sürgősen! - tette hozzá a nyomaték kedvéért.
- Mennyi pénzetek van rá? - kérdezte türelmesen a néni.
Lulu lassan elővette a pénztárcáját és megmutatta a spórolt pénzét.
- Rendben - mosolygott a néni - megnézem mit tehetek, azzal szép lassan elindult körbenézni a boltban.
- Jajj ne! - Pipi elkínzott arccal nézett rá Lulura, de Lulu csak mosolygott.
- Most mit vigyorogsz? - mérgelődött Pipi - Hogy lehet valaki ennyire lassú, mint ez a pekari néni??? - dohogott tovább. Nem érti meg, hogy mi sietünk???? Mindenről lemaradunk miatta...
- Miről maradunk le? - kérdezte csodálkozva Lulu. Lesz valami meglepetésbuli is, ami mindjárt kezdődik?
- Nem dehogy! - csattant fel Pipi
- Akkor miről maradunk le? - kérdezte értetlenül Lulu.
- Áh.. - legyintett Pipi morogva - Úgysem érted!
Lulu tényleg nem értette, de nem mert szólni, mert Pipi így is annyira türelmetlen volt.
Közben megérkezett a néni egy kosárnyi játékkal.
- Tudom, hogy nem olyan tökéletesek, de ők mind mentettek - mondta mosolyogva. Remélem, az új gazdáik jobban szeretik majd őket!
Pipi türelmetlenül szortírozott, Lulu lassan válogatott. Végül Momónak nem találtak sajnos semmit, de Pipi egy picuri tükörbe szeretett bele, Lulunak pedig egy üveggolyó lopta be magát a szívébe.
- Ezek nagyon olcsók - mondta kedvesen a néni. Még marad is pénzetek, ami pont elég arra, hogy süthettek sütit és készíthettek ajándék könyvjelzőt itt a szomszédban.
- Hogyhogy? - néztek rá csodálkozva Pipiék.
- A szomszédban éppen jótékonysági sütisütés és könyvjelzőkészítés van kapibara néninél.
Momó és Pipi boldogan megköszönték az ötletet, kifizették a játékokat és gyorsan átmentek a szomszédba.
- Nézd csak!! - ámult el Lulu, amikor megpillantotta a bejáratnál azt a plakátot, amit az út elején szeretett volna alaposabban megnézni.
- Igen, ez a plakát hirdeti az eseményünket - lépett hozzájuk mosolyogva kapibara néni. - Gyertek beljebb nyugodtan!
- Nézd csak! - mutatott Lulu a süteményre - Pont ilyet evett az a tapírlány is, aki szembejött velünk az utcán.
- Igen, ilyen sütit lehet most sütni. - mondta kapibara néni.
Lulu gyomra ekkor egy hatalmasat kordult. Pipi szemrehányón ciccentert rá a barátjára, de kapibara néni kedvesen rájuk mosolygott: Kóstoljátok meg nyugodtan!
A két barát megkóstolta, aztán megint megkóstolta, és megint, és megint és megint..
A süti nem csak szép, hanem isteni finom is volt.
- Ez mennyei! - sóhajtotta Lulu.
- De most már siessünk! - vágta rá Pipi.
- Na azt itt nem lehet! - mondta nevetve kapibara néni. Még a végén sót tesztek a sütibe cukor helyett, a könyvjelzőhöz meg odaragasztjátok magatokat is.
Mit volt mit tenni, a két barát lelassult, és nekiláttak az alkotásnak.
Lulu közben megjegyezte, hogy most már tudja, hogy innen jött az a mennyei illat is. Pipi nem szólt semmit, csak dolgozott szorgalmasan, és (pláne önmagához képest) határozottan lassan.
Amikor végeztek, boldogan mosolyogva, kezükben az ínycsiklandó sütivel és a meseszép könyvjelzővel, elindultak Momóhoz.
Útközben Lulu azért megjegyezte, hogy: Reggel csak azt akartam mondani, hogy a nagymamám szerint: Lassan járj, tovább érsz!
Pipi egy pillanatra elpirult, aztán gyorsan rávágta nevetve: Az nem is reggel volt, hanem délben!