Tanmese (?)


http://mocorgohaz.hu/
  • 2023.
    jan
  • 22

Egyszer volt, hol nem volt…
Itt aztán el is akad a meseíró, és kétségbeesésében iszik gyorsan még egy kávét.
Mert az történt, hogy gondolkozni kezdett, túlságosan is.
Addig mindig értette ezt a bevezetést, hogy: egyszer. Volt, ahol még olyan dolog so...

Kép forrása: lvcontent.net

Egyszer volt, hol nem volt…
Itt aztán el is akad a meseíró, és kétségbeesésében iszik gyorsan még egy kávét.
Mert az történt, hogy gondolkozni kezdett, túlságosan is.
Addig mindig értette ezt a bevezetést, hogy: egyszer. Volt, ahol még olyan dolog sose volt, vagy ki tudja?!
Valóban így van? Azóta nem történhetett meg mégegyszer? Pont ugyanott? Pont ugyanaz a dolog, esemény, valamiféle valami, amiről a mese épp mesél(ne)?
Tiszta őrület.
Persze a hiúznak ilyen gondolatok nem fogalmazódtak meg a fejében, ő tudta a helyét a rendben. Egyszerűen a gyomrára és a lestrapált idegrendszere gondolt, féltőn, óvón. Fogja ezt a majom baglyot, és hogyha vége a fotózásnak, megeszi. Levadássza, mihelyst beköszönt a szürkület; összetöri a hülye szemüvegét, és addig eszi, amíg el nem fogy.
Azt el kell ismernem, hogy a bagoly valóban röhejesen festett szemüvegben. Eleve pápaszemes volt. Az pedig külön rejtély, hogy tudta felvenni. A fényképező cipelését pedig simán rábízta a mosómedvére, ő lopta el amúgy is, a szemüveggel egyetemben, pár bóklászó és figyelmetlen emberszabásútól.
- Már megint a csiga! – szúrta közbe valamelyik.
Szerintem a medve lehetett, aki az elejtett megjegyzést szamócacsámcsogás mögé rejtette. Ő volt a legszerencsésebb, a tisztás szélén talált néhány szamócabokrot, és feladatának érezte, hogy a finom gyümölcsöket a gyomrában tudhassa. Egyszerű lélek volt ő nagyon. Csak kissé cinikus.
- Nem tehetek róla, hogy pont az erdő túloldalán volt…- szabadkozott a bagoly, vagy háromszázadjára. – Amúgy pedig valamelyőtök igazán foghatná magát, és elhozhatná ide!
Persze nem az oroszlán. Őt ugyanis nem hívta meg senki, sem a zsiráfot. Mert ha már itt tartunk, érdemes gyorsan összefoglalni a mese tanulságait, hátha nem olvasod tovább.
Az oroszlán és a zsiráf nem erdei állat.
Amúgy pedig az egyik túl büszke, hogy másokkal együtt egy csoportképen szerepeljen, a másik pedig túl magas. Ez ennyire egyszerű.
Az erdei állatok lopósak. Ráadásul nem csak úgy, szükségből, hanem némelyik szórakozásból, netán gyűjtőszenvedélyből. Szóval csak óvatosan az erdőben. Vigyázz értékeidre!
Tudni kell nemet mondani.
Az erdő Tündére például azért mondott nemet a bagoly meghívására, mert nagy bölcsességében tudta előre, mi lesz. Nem óhajtotta a vasárnapját egy tömegkatasztrófa kellős közepén tölteni.
A bagoly azért nem mondott nemet, mert ő találta ki az egészet, mikor látta, mit lopott el a mosómedve. Aztán a fényképezőt- tudjátok, amelyiken megnyomod a gombot, és kijön a kép-, elcipeltette az erdei tisztásig, egy kidőlt fatörzsről pont jó a látószög, már csak elé kell állnia minden résztvevőnek.
A bagoly jó matekos, és kiváló szeme van.
A szarka nemet mondott a hírnöki felkérésre. Arra készült ugyanis, hogy ellopja a fényképezőgépet.
A verebek vállalták a kérés szétkürtölését, azok amúgy is állandóan csak dumálnak.
A hiúz elfogadta a meghívást, de nem képzelte volna, hogy ennyit kell várnia.
Mert a csiga…
Felmerül bennem, vajon a bagoly valóban átgondolta, érdemes-e meghívni. Addig oké, hogy a csiga mindenben részt akar venni. Ragacsosan közösségi fajta, de hát szörnyen lassú, ezért általában nem hívják sehová. Mindegy, a róka elszaladt érte. Ő azért vállalta, mert a vörös jó szín, nem maradhat el a palettáról.
A bogarak azért mondtak nemet, mert a madarak igent mondtak, kivéve a hollót, ő olyan magánakvaló fajta. A tisztáson cinegék, varjak, és mindenféle szárnyas gyűrűjében a gólya gyakorolta a guggolást, csendben elhallgatta, hogy ő sem erdei állat, és senki nem hívta. A magasban néha-néha elkapta az egyedüllét átható szomorúsága, ilyenkor igyekezett társaságba keveredni.
Tanulságnak tudható be talán az is, hogy mi történik olyankor, mikor rossz társaságba keveredsz.
Ha mindenki a természete szerint viselkedik, mondhatja-e az oroszlán a vidrának, hogy nem eszlek meg?
A vidra szavannai körülmények között kicsit szárazon érzi magát.
Most már ezt is tudod.
A gólya nem érezte a veszélyt. A farkas pedig kizárólag azért fogadta el a meghívást, mert egy vasárnapi svédasztal igazán megtisztelő, főleg, ha kedvesen hívják. A gólya pedig kiváló előételnek tűnik.
Szeretnék a türelemről is szót ejteni.
- Amennyiben szeretnél egy csoportképen szerepelni az erdőben élő más lakosokkal, és képes vagy uralkodni magadon, míg a fotózás lezajlik, szeretettel várlak az erdei tisztáson! Üdv, Bagoly!
A bagoly igazán tudta, hogy kell fogalmaznia. Csak elfelejtett magából kiindulnia, aki képes egész éjjel ülni egy ágon, és hajnali fél ötkor lecsapni egyetlen egérre.
Nah, hát erre a többi ragadozó is képes.
Ennek okán nem mentek el az egerek sem. Bizalmatlanok voltak.
Ezért míg mindenki, aki megérkezett, a csigára várt, kivéve medvét. Ő nem szeretett várakozni, azt sem tudta, mi az. Vígan elbóklászott, karmai ragacsosak voltak a sok széttrancsírozott szamócától.
Mindenki másnak korgott a gyomra.
Te pedig bizonyára azt hiszed, sikerült. A türelem megteremte a gyümölcsét. Megszületett a bagoly által megálmodott erdei csoportkép.
Mert nem tudod, hogy a medve véletlenül rálépett a csigára.
A gólya eltörte a lábát, ezért a farkas felajánlotta, hogy elviszi a kórházba. Úgy is lett bizonyára.
A bagoly a nagy izgalomban elaludt, ezért a mosómedve olyan tanácstalan lett, hogy figyelmetlenné vált. Ekkor lopta el a szarka a fotómasinát, ami végül túl nehéznek bizonyult számára, így leesve darabokra tört.
Ahogy a bagoly szemüvege is. A hiúz volt az, nem várta meg a szürkületet.
Nem is részletezem tovább ezt a szörnyűséget.
A kávém is elfogyott.
Annyit mondhatok, a bagoly megpróbálta, de ebben ennyi volt. Ahogy a mesében is.
Amúgy is, ki nézegette volna az elkészült képet?
Na ugye.
Így válik érthetővé a bevezetés, egyszer volt, hol nem volt. Többre ebből semmi szükség.
Bartos Adrián, meseíró

Ezt a mesét írta: Bartos Adrián meseíró

Egy ideje írogatok. Verset jódarabig, majd mesére váltottam. :)


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!