Zelenka Brigitta

Titokrejtő

Flóra ujjong, kicsi madáj!
s szaladna a rigó után,
majd megtorpan apró lába
fehér pöttyös csizmácskába`,
mert a madár, illa-berek,
már a nyárfaágon lebeg,
s kihívóan füttyög onnan
szerelemtől megszállottan.

Áll a gyermek, szeme mélykék,
titokrejtő tengermélység,
benne reszket csillag fénye,
tündérvágyad hová lépne?
Lépne ide, lépne oda,
lába előtt kék ibolya,
virágokból színes szőnyeg,
mesefákon méhek nőnek.

Zsenge fűszál hajlott hátán
himbálózó bogárlátvány
elfáradt vagy nyugovóra
térhetett, tűnődik Flóra.
Látod, érted van itt minden,
tavasztálcán, tarka kincsen
ringatózik a reménység
(durva kezek szét ne tépjék...)

Napfényálom harmat arca,
szellő kap a selyem hajba.