Kép forrása: Despositphotos
Tizenkét kicsi baka.
Tizenkettő kicsi baka
lépegetett ide-oda.
Nem találták a helyüket,
ez okozta a vesztüket.
Összeakadt lábuk, kezük
teljesen elment az eszük.
Ekkor kiállt egy katona.
– Ez itt meg mi a nyavaja?
– Álljatok a helyetekre
gyorsan kettőre és egyre!
– Milyen rendetlen társaság,
ki látott már ilyen bakát?
Rend lett ekkor nagyon gyorsan.
– Szép. – mondta December – Jól van!
Ő köztük a legöregebb,
neki aztán hinni lehet.
Hiszen ezek a katonák
nem csak egyszerű kis bakák.
Tudjátok ők hónapok,
hát szedjétek a lábatok!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Christina Buhela / CHEB / C. B. / C... B... / Buhela
Utolsóból lett első kutya esete(C.B.: Mert mindig tanul az ember c. regény Júniusi nehézségek fejezete alapján) Huncut Tamara mind a nyolc unokáját nagyon szerette, a legszorosabb kapcsolatot Erika lán...
Elolvasom
Élt egyszer nagyon régen olyan régen,hogy már az idejét sem tudja senki élt egyszer egy rénszarvas. Ezt a rénszarvas úgy hívták, hogy Rudolf. Szép barnás bundája volt,úgy nézett ki mint a társai. Két a...
Elolvasom
Egyszer volt egy asszony, de az a világon mindent visszájára cselekedett. Egyszer mondja az ura, hogy hozza ki korábban az ebédet a szántóba. Ő bizony csak azért is legkésőbbre vitte. Máskor azt mondta,...
Elolvasom
Az iskolából jövet,Otthagytam a jegyem,Az ötöst, mit kaptam,A padomba raktam. Hazaérve Apám,Ekképp szólít:- Tamás!Ma kaptál jegyet?Ellenőrzőt! Ide vele! Fejemet leemelem,A konyha köve néz rám,Számol...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Erdős Sándor Meseíró, író, költő
Erdős Sándor vagyok 1972-ben születtem Mosonmagyaróváron. Tanulmányaimat Budapesten folytattam, mint vegyész és tíz évig a fővárosban éltem, mielőtt szülővárosomba visszahívott a szívem. Nős vagyok 2 fiú és 2 lány édesapja, akik már kirepültek a családi fészekből és önálló életet élnek. Három unokával is megajándékoztak az elmúlt években. Az irodalom szeretete a családomból hozott örökség és nagyon fontos a számomra...