Topi nyúl

Topi nyúl.

Zengő  bongó   ének  hangra,   

Ébredt  fel  a Topi nyúl  ma.

Hallotta  a  sok szép zenét,

Madaraknak  csicsergését.

Fent  az égen nap  ragyogva,

Kék  égen  az  útját  járja.

Festi  fákra   fény   szőnyegét,

Sugarai  arany   színét.

Sietett  réten    nyúl  Topi,

Megállítja  mókus  Marci.

Hova  hová    sietősen,

Kérdi  tőle   azt  kedvesen.

Megyek  én  a nagy  mamámhoz,

Öreg  már,  meglátogatom.

Tortát  viszek kosaramban,

Szüli  napja   képzeld   ma  van.

Ha  van   kedved  jöhetsz  velem,

Megaztán  te  megismered.

Tudom  hogy   majd  örül   nekünk,

Közben  meg is  ünnepeljük.

Oda  értek   idejében,

Kint  ült   mamája,  kertjében.

Pihent  el  van  öregesen,

Várta  unokáját csendben.

Kapun  beléptek,    köszöntek,

Kosarával  hozzá  léptek.

Jaj   de örülök   én nektek,

Gyertek  had  öleljelek   meg.

Mind  a  ketten  mellé  léptek,

Meg  simogatta    fejüket.

Mondták  neki  ők   egyszerre,

Boldog  szüli  napot kívánunk    neked.

Meg  köszönte  kedvességük,

Átadták  kosarat  együtt.

Mondta  üljetek  le  mellém,

Közben  elmondok  egy  mesét.

Ugye  mondtam  neked   Marci,

Mamám  szeret   is   mesélni.

Kezdhettek  már  rám    figyelni,

Történetét  el   is  kezdi.

A  Topi  mikor  kicsi  volt,

Apja  hátán  lovacskázott,

Kapott  tőle  játék  kardot,

Sokszor  katonásdit   játszott.

Azt  képzelte   hogy  egy huszár,

Büszkén  viselte   oldalán.

Csata  térről   is  álmodott,

Hogy  üti  veri  labancot.

Játéka  abból   adódott,

Ükapja  huszár hadnagy  volt.

Mesék  élnek  a   csatákról,

És  a  lovas  huszárokról.

Volt  nekik   egy csíny  tevésük,

Megvalósították  tervük.

Berlin  várát  elfoglalták,

Elvitték  a  hadi   sarcát.  

És  szolgálták  királynét is,

A  Mária  Teréz   nénit.

Bátor  hős  volt ükpapája,

Ezüst  kereszt volt   jutalma.

Topi  már  sokszor   hallotta,

Kíváncsi  ő   mégis   rája.

Azért  meséltem el  nektek,

Mert  ezek  mind  megtörténtek.

Apja  készítette  szobrát,

Kertben  van  udvaron ott hátúl.

Emlékezzünk  ükapjára ,

A  győztes  lovas  huszárra.

Meg  is  mutatta   Marcinak,

Náluk  milyen  hősök  laktak.

Nem  bánta  meg  hogy  ő  eljött,

Ha  tud  majd máskor  is  eljön.

Nagyi  kilencven  éves   lett,

Tartja  magát   egészségben.

Majd  hívta  őket   a  házba,

Ebédelni  és  tortára.

Vendégségük  gyorsan  elment,

Nagymamától  elköszöntek.

Haza  mentek  a  legények,

Vége  van  huszár  mesének.