Uhu bagoly és a pletykás kismadár 3. rész

Uhu bagoly és a pletykás kismadár 3. rész.

Uhu bagoly és a pletykás kismadár 3. rész

 Ez a nap valahogy máshogy indult mint a többi. A tegnapi langyos szellő ma sokkal mérgesebben fújt. A faágak most nem lengedeztek, szép táncot járva a szellő ringatózásában, hanem erősen kellett kapaszkodniuk a fatörzshöz, nehogy ketté törje őket a viharos szél. Uhu bagoly az odú biztonságos rejtekéből figyelte az erdőt. Aztán látott valakit elsuhanni, pont a szeme előtt. Egy kismadarat sodort a szél. A kismadár néha bukfencezett egyet a levegőben kavarodó levelekkel együtt, de aztán igyekezett nagyon gyorsan verdesni a szárnyával, hogy elérje a célját. Uhu, most kihajolt az odúból, hogy lássa, sikerül e a madárkának megmenekülnie. Ebben a pillanatban egy légáramlat a nyakába sodort valamit. 

 - Nézzenek oda! Ez Pletyi táskája. Akkor őt viszi a szél. Biztosan ide tartott hozzám. Meg kell vallani, hogy hűséges, szavatartó madárka. Neveletlen, de hűséges. - gondolkodott bagoly magában. - Ha jobban belegondolok, még várom is a kis szeleburdit. - és biztos ami biztos, két teás csészét készített ki Uhu az asztalra. Lassan a szél elcsendesedett, de közben eleredt az eső. Ütemes kopogással pottyantak a vízcseppek levélre, faágra. Bagoly fején is koppant egy kövér esőcsepp, ahogy kihajolt az odújából. Aggódott újdonsült barátjáért, remélve, hogy nem esett baja. Már majdnem eltette a második bögrét, amikor kissé nehézkes verdesést hallott. Abban a pillanatban esett be Pletyi az odú bejáratán, bagoly lába elé. 

 - Bocsánat a késésért! - mondta a csapzott tollú elázott madárka. Bagoly most nagyon megilletődött. Ilyen illemtudónak még soha nem látta a kismadarat, de ilyen torzom-borznak sem. A kismadár szét csúszott lábakkal ült a padlón, bóbitáján fésületlenül felállt egy toll, szárnyacskáiból csöpögött a víz. 

 - Hú! Hú de nagy vihar van odakint. És te mégis eljöttél? Hú de bátor madárka vagy! - mondta Uhu elismerően. Majd gyorsan megtörölgette Pletyit, ágyba dugta, és egy bögre teával kínálta. Pletyi engedelmesen kucorgott az ágyban, aztán tüsszentett egyet. 

 - Bagoly! Neked van a legfinomabb teád a világon! - mondta fáradt hangon. - És a legpuhább ágyad! És jó itt lenni nálad! - tette még hozzá félálomban Pletyi, aztán elaludt. Bagoly miután betakargatta, a székről nézte az ázott kismadarat. 

 - Remélem nem lesz semmi baja! Mit is lehetne tenni, hogy meggyógyuljon? - gondolkodott Uhu. Aztán csendben felkerekedett, vette a kosárkáját, és elindult mindenféle gyógyító bogyót gyűjteni. Szedett az egyik bokorról csipkebogyót, áfonyát, talált kamilla virágot, és medveéktől hozott mézet is. A csipkebogyóból és a kamilla virágból készített teát, tett bele mézet, az áfonyából pedig pürét. Pletyi csak picit evett és ivott, mert közben lázas is lett. Bagoly borogatást tett a homlokára, ápolta éjjel  nappal a kismadarat három teljes napon át. Aztán a kimerültségtől, Uhu is elaludt az ágy melletti széken. Mikor végre felébredt, Pletyinek hűlt helye volt. Még a táskáját is magával vitte.

 - Jellemző! - gondolta magában bagoly. - Milyen kis hálátlan! Még el sem köszönt! Azért remélem meggyógyulva ment el. - nézett ki az odúból bagoly szeretettel.   Folyt.köv.