Vad kaland

Vad kaland.

Élt valahol a világban egy krokodil, akitől rettegtek az emberek.  Félelem lakozott körülötte. Mindenki menekült, ha meglátta. Sikítva elfutottak.

Reggelente elment a vízparthoz, hogy igyon a vízből. Ilyenkor különösen nagy volt a riogás, ugyanis a folyót a város másik részén találta.

Szegény hüllő sokszor bánatosan érezte magát, amiért mindenki rettegett tőle. Nem akart senkit sem bántani. Csak egy barátra vágyott. Magányosan érezte magát. Gondolta, hogy keres egyet, de belátta, hogy reménytelen. Ugyanis, mint már említettem féltek tőle.  

 Egyik nap arra ment egy idegen fekete-fehér alak, aki látogatóba jött abba az országba. Nagyon izgatott volt. Az egész országot fel akarta fedezni. Annyira boldognak érezte magát, hogy észre sem vette, hogy belebotlott valakibe. Ez nem más volt, mint a krokodil. Az alak nem tudta, hogy a hüllő veszélyes egy teremtés. Csodálkozott is, hogy az emberek félve nézik végig a jelenetet. Az egyik gyereknél még pockon is volt. Hangosan csámcsogott a bozót mögül. A lény hirtelen összerezzent. Különös hangot hallott a folyó felöl. Érdekelte, tehát odament. Amint megérkezett látta, hogy a vízben verekedés zajlott. A krokodilok voltak azok. Veszekedtek az eleségen. A panda nyugodtan inttet feléjük. A hüllők persze azonnal észrevették a parton az aprócska teremtést. Elkezdtek feléje úszni, persze a víz alatt. Az volt a terv, hogy zsákmányul ejtik és megeszik. Eközben az emlősünk megszomjazott. Közelebb lépett a vízhez. Inni kezdett. Az egy fenevad már egész közel volt hozzá. Gúnyosan nevetett.

– Most megvagy, kisapám-mondta.

Amikor a hüllő már a parton volt, lecsapni készült. Egyik társa azonban megállította. Azt tanácsolta, hogy vegyék körbe. Így is tettek. Elkészültek. A panda még mindig a parton volt. Elindúlt a hadművelet. Két krokodil kiment a partra ismerkedni. Volt, aki hátulról támadott. A többiek szemből. A vezér jelt adott. Erre mindegyikük rohanni kezdett az áldozat felé. Teljesen körbevették. Moccanni sem tudott. Csattogott a krokodilok álkapcsa. Összefolyt a nyál a szájukban.

A panda okosabb volt, ugyanis ő ezt az egész jelenetet előre megtervezte. Amikor véletlenül összetalálkozott a hüllővel, nagyon szimpatikusnak találta. Meg szerette volna jobban ismerni, így kitervezte, hogy lemegy hozzájuk. Így is lett. Viszont a sztorinak még nincs vége. Folytatódjon tovább.

A krokodilok sikeresen szerették volna befejezni ezt a csatát, ezért lecsaptak. Az egyikőjük észrevette az emlősön, hogy nem fél tőlük. Szólt a társainak. Ők is érezték a megtestesült nyugalmat, amit a panda sugárzott.

A hüllők hátrálni kezdtek. Már majdnem teljesen a víz alá merültek szégyenükben, ugyanis kudarcot vallottak. Nem sikerült elejteni, de még rémisztgetni sem a zsákmányt. Menekültek. Süvített a szél. A nap is bujdosott szégyenében. A panda nem várt tovább. Feltette kérdését, amiért oly sokat várt. Így hangzott.

– Lehetünk barátok- érdeklődött.

A hüllők ijedtükben elestek a vízben. Csodálkozva bámulták a kis lényt a parton.

– Igen-felelték kórusban. Hogy merted ezt megkérdezni egy ilyen csúf, rettenetes állattól, mint én? Tényleg a barátunk akarsz lenni?

– Simán, bár az elején azt hittem, hogy tényleg a vacsorátok leszek -válaszolta a panda. Egy kicsit ijesztő volt, de túlélem.

– Bocsánat, hogy megijesztettünk, nem direkt volt-mondták.

– Nem haragszom cimborám -felelte a panda

Ettől kezdve a krokodil meg a panda örökké barátok lettek.