Varázslatok

Varázslatok.

Varázslatok

Ha megütöm a térdem,

verset mondasz,

varázskört rajzolsz a sebem köré,

ráfújsz, ha kész van,

futok is már,

minden bánat a feledésé.

Ha aludni félek, mert

szörnyeket látok,

remegve hívlak, hogy űzzed el –

te villanyt gyújtasz,

rám mosolyogsz

és megszabadítasz egy öleléssel.

Ha homokból gyúrok

kiflit és tortát,

s kínállak téged, hogy kóstoljad,

te veszel belőle,

és meg is dicséred,

s kérded, hogy vehetsz-e még párat.

Pedig a homok nem étel,

és nincsenek szörnyek,

s nem olyan vészes egy térdreesés,

tudod ezt te is,

és azt is, hogy én is,

s hogy mégis megértesz, több mint mesés!