Veszélyben a Karácsony!.
Szél fúj, hó hull,
Madarak fáznak cudarul.
Havas fenyőfák dülöngélnek,
Meleg házakból szól az ének.
Meleg házakból szép ének szól,
- Ugyan, kislányom, mit olvasol?
- Kedves Édesanyám, Bibliát olvasok,
S mindeközben a Karácsonyra gondolok
- Kedves kicsi lányom oly szomorúan mondod,
Mondd meg, kérlek, nékem, melyik részt olvasod?
Olvasás mellett örülnöd kéne,
Mert holnap jön el a Karácsony éje.
- Édesanyám, lelkem, nem adom a könyvet,
Mert most hirtelen rossz érzésem lett.
Úgy érzem nem lesz az idén Karácsony,
Nem lesz, ki nekünk karácsonyfát hozzon.
- Ne félj, lányom ne félj
Mert ha eljön holnap az éj,
Aranyszárnyú angyalok lepik el az eget,
S csodás ajándékkal lepnek meg titeket.
De este a kislány nem bírt elaludni
Pilláját az álom nem tudta lenyomni…
Egy szomorú angyal betekintett őrá,
Simogató hanggal eképpen szólt hozzá:
- Drága húgocskám megbetegedett,
Ezért ma éjjel te helyettesíted.
Szárnya a szegénynek eltörött reptében,
A gyógyírt neked kell hoznod egy üvegben.
Csak tiszta szívű lehet, aki ezt megteszi
S alkalomadtán e rejtvényt megfejti:
‘’Mire a csillag delelőre hág,
Előtted terem gyógyíres ág.’’
Kislány hátára aranyszárnyat raknak
Kezébe titkos álomport is adnak.
A másik kezében karcsú varázspálca,
Feje tetején is aranyból korona.
Szél fúj, hó hull,
Madarak fáznak cudarul.
Havas fenyőfák dülöngélnek,
Meleg házakból szól az ének.
A zord hidegben elindult szegény,
Minden meleg házba szívesen betért.
A kis házlakókra álomport hintett,
Pálcájával babát, autót teremtett.
Gyönyörű játékot, sok, sok finomságot,
Varázsolt narancsot, diót és mogyorót
Ám egy kis levélen megakadt a szeme,
Amit egy fiúcska titokban tett ide.
„Kedves angyalka, én mit sem kérek tőled,
Ne hozzál játékot, diót, édességet.
Csak azt az egyet add meg, kérlek, nekünk,
Hogy legyen, amit Karácsony estéjén megegyünk.”
Jószívű kislánynak megesett a szíve rajta,
Varázspálcájával rögtön segített rajta:
Az asztalra sültet, pecsenyét, kalácsot,
Karácsonyfa alá játékot varázsolt.
Körülnéz a házban s elgondolkozik,
Milyen jó, annak, ki angyalokkal dolgozik!
Felnéz a karácsonyfára és látja,
Hogy a csillag épp a delelőt járja.
A csillag a rejtvényt eszébe juttatja,
Karácsonyfa ágait nyomban felkutatja.
A legalsó ágon csillog az elixír,
Angyalka szárnyának csupán ez a gyógyír!
Munkája végeztével visszamegy házukhoz,
Az ott várakozó kedves angyalokhoz.
Angyalka szárnyára cseppent az írből,
Ki nyomban felépül a kínzó félszegségből.
Bemegy a házba s rögtön meg is látja,
A szoba közepén kis karácsonyfa álla.
Karácsonyfa alatt apró ajándékok,
Ünnepi asztalon drága finomságok.
Szél fúj, hó hull,
Madarak fáznak cudarul.
Havas fenyőfák dülöngélnek,
Meleg házakból szól az ének.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Aszalos Hilda Amatőr
Aszalos Hilda vagyok, egy erdélyi kisvárosban lakom, illetve a Babeș Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkaros hallgatója vagyok. Kiskorom óta írok meséket és verseket. Középiskola után úgy döntöttem, hogy a kolozsvári egyetem magyar önálló szakán szeretnék tanulni, majd magyar nyelv és irodalmat tanítani. Egyetem mellet folyamatosan szoktam írni, és szeretnék ezután is.