Volti, a kórházi bohóc

Volti, a kórházi bohóc.

 Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Bálintnak hívtak. Bálint izgő-mozgó gyerek volt, de amikor lebetegedett, nem maradt sok ereje, hogy ugrabugráljon. A betegsége miatt egy ideig pihennie kellett. A kórház ablaka egy játszótérre nyíllott, szomorúan az ágyán ülve nézte az ablakból, a kint játszó gyerekeket, amikor hirtelen bekopogott az ajtón egy bohóc.

A bohóc neve Volti volt, aki fülig érő vigyorral nézett rá.  Bűvésztrükköket mutatott, hogy meghozza Bálint kedvét.

- Hogy vagy, kis barátom?- kérdezte a kisfiútól.

- Hát... tegnaphoz képest, egész jól vagyok, csak kicsit unatkozom itt az ágyban. Mindenféle vizsgálatokat végeztek rajtam az orvosok, remélem hamar meggyógyulok.

- Biztosan így lesz! Ebben a kórházban mindenki könnyen meggyógyul, mert csupa vidám dolog terjed a levegőben!

Erre már Bálint is fülig érő mosollyal válaszolt:

- Az szuper. És te mit keresel egy ilyen helyen? A bohócok nem a cirkuszban lépnek fel?

- Ott lépünk fel, ahol épp szükség van ránk. Számomra mindig itt van, a legjobb buli az egész városban! Egy ilyen helyen tehet a legtöbbet egy magamfajta. Gyere, megmutatom neked, hogy igazam van!

Bálint nehézkesen felült, és követte Voltit a váróterembe. Ahogy kiléptek az ajtón, mindjárt felcsillant a szeme, a sokszínű lufi és az arcfestő stand látványától. De ez még mind semmi! További két bohóc szórakoztatta a kis kórházi betegeket. Volti megfogta a kezét és az arcfestő standhoz vezette. Egy vidám lánybohóc ügyeskedett teljesíteni itt, minden kalandvágyó gyerek vágyát. Bálint megszeppent.

- Nos, mi az? - kérdezte Volti. Milyen karakterre fessük az arcodat? Kamilla bármit idevarázsol neked! Szuperhős, állat vagy valami más?

A kisfiú kicsit elgondolkozott, aztán így válaszolt:

- Sárkányt szeretnék!

Azzal Kamilla mesterien ráfestett, egy szuper sárkányt az arcára. Bálint, mosolyogva nézte magát a tükörben.

- Na, hogy áll? Tetszik a sárkányos arcod?- kérdezte Volti.

- Igen, nagyon jó! Köszönöm, szépen!- annyira örült, hogy még táncolni is kedve támadt.

Ekkor felcsendült a zene, a két másik bohóc énekelni kezdett a gyerekeknek, és Volti elkezdett ugrálni és táncolni. Bálint is csatlakozott hozzá, és hamarosan az egész váróban táncoltak és nevettek a gyerekek.

Bálint és Volti még sokáig játszottak együtt, de minden más kis beteg is jól szórakozott. Az idő gyorsan elszállt, és beesteledett. A bohócoknak haza kellett menniük, a gyerekeknek pedig ideje volt lefeküdniük, így Bálintnak is.

- Hadd adjak neked egy búcsúajándékot, kisbeteg- mondta Volti búcsúzóul.

- Az nagyon klassz lenne! - felelte Bálint lelkesen.

Azzal a bohóc, egy nagy piros orrot húzott elő a zsebéből, és odaadta a kisfiúnak. Bálint meglepetten fogadta el az orrot, és körbe forgatta. Mindig kiváncsi volt, hogy nem esik le a bohócok orra.

- Ez egy varázsorr ám, ugye tudod?- kérdezte mosolyogva Volti.

- Valóban?- csillant fel a kisfiú szeme.

- Bizony. Ha szomorú vagy, csak tedd fel és nézz a tükörbe. Mindjárt elfelejted minden bajodat.

Bálint azonnal kiakarta próbálni. A tükörhöz lépett és felvette a piros bohócorrot. Nagyon mókásan festett, és nagy nevetésbe kezdett.

- Ez valóban működik!- mondta, és örömében átölelte a cuki kórházi bohócot- Köszönöm Volti! Erre nagy szükségem volt.

Volti nagyon örült, hogy sikerült felvidítania a kórházban a kis betegeket, köztük Bálintot is. Ő már nagyon régen tudja azt a bölcsességet, hogy a vidám szív a legjobb orvosság...