Kép forrása: FB_IMG_1737123162069~2.jpg
Vörösbegy és Bolyhos.
A téli kertben üldögél Bolyhos,
kötött sál a nyakán,tél derekán.
Az ablak párkányon ülve a
vörös begyet nézte,a fagyos télben.
Érdeklődve figyelte,az apró lábát,
amint a havas ágon kapaszkodik.
S elgondolkodott, csak ki tavaszodik,
amikor hó pottyant az orrára.
Bolyhos nem szerette a telet,
inkább ki sem ment, csak ült s
nézte a tájat,a gazdasszony ide
hozta neki a tejes tálat.
Vörösbegy egyszer csak csipogni
kezdett,apró lába megrezzent,majd
elreppent, Bolyhos szomorúan
nézett utánna, amikor megint hó esett rá.
Nem tart sokáig már a tél,
a gazdasszony megsimogatta őt,
majd bevitte a meleg szobába , holnap
majd együtt mennek havas sétára.
Bolyhos a mancsait széttárta,ásított
egyet,s a kandalló mellett összekuporodva
elaludt,álmában már tavasz volt,és ő
a vörösbegyet kergette a virágos réten.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Mészárosné Szuda Melinda amatőr költő-meseíró
Felvidéken,Muzslán élek egy szép magyar faluban. Gyönyörű szép könyvtárunk van,sok csodás könyv,mesekönyv, található könyvtárunkban. A gyermekvers,az egy csoda,ahogy a gyermek is! 1976-Októberében születtem- Felvidéken. Meséim közt a kedvenc mese.:Micimackó,ez egy csodálatos mese,nagyon is sajnálom ,hogy nincs már a tv-ben. Futrinka utca,Süsü a sárkány,mind mind csodás mesék voltak. Nagyon szépen köszönö...