Zebra Csilla

Zebra Csilla.

Zebra Csilla

Zebra Csilla megjelent az állatok sztyepjén.

Vágtázott, ugrált, ficánkolt hegykén. 

Az állatok meglátták. 

Megálljon megvárták. 

Elkezdék csúfolni. 

Mondták: zebra Csilla, jajj  de csinos!

A ruhája mindig csíkos!

Pizsamában járkál. 

Csúnyább mint a sárkány! 

Zebra Csilla húzd el a csíkot!

A ruhád is úgy is csíkos. 

Pizsamádat hagyd az ágyban!

Ne mutogasd magad másnak. 

Búsan ballagott haza Csilla. 

Anyukájának mesélt sírva. 

Elmesélte mi történt. 

Szívét, lelkét összetörték. 

Csillát vigasztalta az anyja. 

Az állatok irigyek rád, hagyjad!

Ne menj nappal a sztyepre. 

Az állatokkal ismerkedj este!

Akkor nem zavarja őket, hogy csíkos a ruhád. 

Fűrdés után mindenki pizsamát húz, ezt tudják. 

Csilla azóta nem ment a sztyepre. 

Tudja hol a mezsgye. 

A határvonalat át nem lépi. 

A többi csíkos társait is ő védi. 

Mi tudjuk, a zebrák csíkosak. 

Mégis Csilla érezte magát kínosan.