Tyúkanyó gyermekei

Tyúkanyó gyermekei.

Tyúkanyó gyermekei

Tyúkanyó fészket rakott.

Minden tojást abba hagyott.

Kárálgatta: ráülök holnap

Azt sem bánnám, ha több tojásom volna.

A szarka meghallotta, a tyúkanyó mit mond. 

Gondolta: semmi gond. 

Láttam tojást a kacsa alatt. 

Lopakodva a közelébe haladt. 

Kacsa a szarkát, megpillantotta. 

Szarka a kacsa felé, a fekete tollát megvillantotta. 

Gazda a baromfikat etette. 

Szarka a fifikáját, előrre nevette. 

Elmegy a fészekről, kacsaanyó enni. 

Addig a tojást elbirom venni. 

A tyúkanyó fészkébe rejtette. 

Hetek múlva a kiscsibék kikeltek. 

A sok csibe csipogott. 

Közüllük, egy csak sipított. 

Ámélkodiktyúkanyó, hát ezt meg mi lelte? 

Nem kicsi, mégis gyenge!

Mindegyiket egyformán szerette. 

Kapirgált, hívta őket, etette. 

A kicsi kacsa, csak a vizet keresi.

Csak a víz közelségét kedveli. 

A csirkék isznak, ő pocsog benne.

Vagy egy vizicsikre lenne? 

Törött tükör volt az udvaron, belenézett. 

Nem hasonlítok a testvéreimre, valamit érzett. 

Ugyan ki lhetek? 

Töpprengve teltek a hetek. 

A baromfiknak mondta a kiskacsa, világgá megyek. 

Tyúkanyóval lakni nem merek!

Meghallotta a szarka. 

Mondta, ő nem így akarta. 

Kísérte a kiskacsát haza. 

Ott várta a kacsamama. 

Testvéreivel boldog a kiskacsa. 

Víztől, sártól, csupa latyak.