Zsolti egyiptomi kalandjai 2. rész

Zsolti egyiptomi kalandjai 2. rész.

Újabb csodaszép, felhőmentes reggelre ébredtek. A szállodában sokszor hallották, hogy: “Mosolyogj, mert süt a Nap!” Azt illik tudni, hogy Hurghadában az esős napok száma kereken nulla egész évben. Tehát mosolyogj minden nap!
Zsolti tudta, hogy ma vásárolni mennek. 
Reggeli után a recepción ültek egy kényelmes kanapén és várták a sofőrt, hogy egy mini busszal elvigye őket a városba. 
    -    Mikor ér már ide?- kérdezte Zsolti türelmetlenül, amikor már húsz perce vártak. Nagyon szeretett volna már elindulni. 
    -    Nem tudom drágám. Az egyiptomi emberek nem kapkodnak, mindent szép komótosan csinálnak. Nem tudunk mást, mit várni.- intette türelemre az anyukája. 
45  perces késéssel végre begurult a hotel elé a várva várt kis busz. 
Beszálltak a csicsásan dekorált buszba és útnak indultak Hurghada belvárosába. Az út körülbelül húsz percig tartott. Az egyiptomi közlekedés meglehetősen fura nekünk, magyaroknak. Egy sávban akár kettő autó is közlekedik, mert elférnek egymás mellett, állandóan dudálnak és sokszor előfordul, hogy többen ülnek az autóban, mint ami megengedett. 
Zsolti nagyon viccesnek találta az állandóan dudáló autókat. 
Végre megérkeztek a városba. Úgy tervezték, hogy a mai napon vesznek ajándékokat az otthon maradt családtagoknak és barátoknak. 
Árusokból és boltokból nem volt hiány. Mindenki be akarta csalogatni őket, hogy nézzék meg a portékájukat. Két féle üzlet volt. Az egyikben lehetett, sőt szinte kötelező volt alkudni, a másik fajtában fix árak voltak, ott sértésnek vették, ha valaki olcsóbban szerette volna megvenni a termékeket. 
Zsolti családja jobban kedvelte az alkudozást, az apukája egyenesen rajongott az ötletért. Három féle pénzzel lehetett fizetni. Egyiptomi font, euro vagy amerikai dollár. A váltásnak köszönhetően szinte mindig rájöttek, hogy átverték őket. De ők csak hangosan nevettek ezen, hogy ehhez lehetetlen hozzászokni. 
Sok helyen megkérdezték tőlük, hogy honnan érkeztek Egyiptomba. 
    -    Magyarországról- mondták. 
És ekkor megkezdődött az egyiptomiak részéről a végeláthatatlan magyar dolgok sorolása: “ Szia, hogy vagy?”, “ Puskás”- őt persze mindenhol ismerik a világon. Kevés olyan futball legenda volt, mint ő. És folytatódott a felsorolás a “csácsumicsá”, “Szeretlek”, “Szép vagy” és hasonló mondatokkal. 
Zsoltiék nagyokat kacagtak, miközben az egyiptomiak próbáltak velük magyarul beszélni. 
Volt olyan bolt, ahol annyira kedvesek voltak, hogy teával kínálták őket és egy könyvet is megmutattak nekik, amibe a vásárlóik szoktak véleményt írni róluk. Természetesen voltak olyan oldalak, ahol a magyar turisták bejegyzéseit lehetett olvasni. Kivétel nélkül mindegyik bejegyzés végén az szerepelt, hogy: “ALKUDJATOK!”. 

Egy másik üzletben anya felpróbálta a helyi viseletet is, de végül úgy döntött, hogy otthon erre nem lesz szüksége. Apa csinált róla egy fényképet, így ez legalább megmaradt nekik emlékbe. 
Csodás dolgokat vettek maguknak és ajándékba is. Apró szobrokat, amik a piramsisokat vagy a Szfinxet ábrázolták- Zsolti már égett a vágytól, hogy elérkezzen az a nap, amikor Gízába mennek és élőben is láthatja ezeket a csoda építményeket. Vásároltak papirus tekercseket,kendőket, ékszereket, apa pedig egy óriási bronz vízipipára alkudott. Nagyon nagy vágya volt, hogy egy ilyen darabbal térhessen haza. Óriási alku csatát vivott az eladóval, de nem hagyta magát és a végén jutányos áron jutott hozzá. 
Lejárt a vásárlásra szánt idejük, vissza kellett menniük a találkozó helyre, mert a busz már várta őket, hogy visszatérjenek a hotelbe. 
Amikor a szállodába értek, Zsolti kérte a szüleit, hogy menjenek úszni a medencébe. 
    -    Mindenki készüljön fel a medencézésre, 10 perc múlva indulás. 
Aznap 45 fokot mutattak a hőmérők. Óriási volt a hőség, de felemelő élmény volt belecsobbanni a hűs medencébe. 
Apa és anya koktélt ittak a medence bárjában, míg Zsolti óriásiakat ugrott a medencébe. Kellemesen elfáradtak ezen a napon is. 
Vacsora után a tengerparton sétáltak és csodálták az óriási teliholdat, ami ezüstös fénnyel világította meg a tenger felszínét. Gyönyörű látvány volt. Zsolti ott megfogadta magában, hogy ezt az estét sosem fogja elfelejteni. 
Tarts velünk legközelebb is, amikor Zsoltiék Gízába látogatnak el megnézni a piramisokat és még sok mást.