Zsolti egyiptomi kalandjai 5. rész (utolsó rész)


https://webshop.meskete.hu

Zsoltiékra új nap virradt, ami egyben az utolsó Egyiptomban töltött teljes napjuk volt hazautazás előtt. Már eddig is rengeteg élménnyel gazdagodtak, de a mai napra is különleges programot terveztek. Reggeli után úgy döntöttek, hogy medencéznek még egyet mielőt...

Kép forrása: Werling Ildikó https://www.facebook.com/werlingildikoakvarell

Zsoltiékra új nap virradt, ami egyben az utolsó Egyiptomban töltött teljes napjuk volt hazautazás előtt. 
Már eddig is rengeteg élménnyel gazdagodtak, de a mai napra is különleges programot terveztek. 
Reggeli után úgy döntöttek, hogy medencéznek még egyet mielőtt elindulnának egy szuper szafari programra a Szaharába. Tudtad, hogy a Szahara a világ legnagyobb sivataga? Zsolti már alig várta, hogy szemügyre vehesse a végeláthatatlan homokdűnéket. 
A medencétől a szobájukba siettek és kényelmes ruhába öltöztek, mert délután egy órakor indultak a szállodából. 
A hátizsákjukba sok vizet tettek, hogy a nagy melegben biztos legyen elég innivalójuk.
Egy órakor sofőr jött értük a szálloda elé egy rettentően menő Dzsippel. Zsoltiék még sosem ültek ilyen járgányban és alig várták már, hogy kipróbálják. A dzsip hátuljában hagyományos ülések helyett kettő darab pad volt az ablakok mellett, ezen foglaltak helyet. Elindultak egy találkozópontra, ahol rengeteg dzsip parkolt. Onnan indultak el a sivatag felé konvojban. 
Zsoltiék hatalmasakat kacagtak és sikítoztak hátul az autóban, ahogy pattogtak az ülésen a homokos úton közlekedve. Az anyukája egyszerűen nem bírta abbahagyni a nevetést. Már a könnyei is folytak az arcán. Zsolti nagyon rég nem látta ilyen boldognak az anyukáját. 
A dzsip tetején egy fiatal férfi ült, aki közben kamerázott, majd megkérte őket, hogy had üljön be melléjük az autóba. Beszélgetni kezdett Zsolti szüleivel angolul. Amikor kiderült számára, hogy ez a család magyar, akkor megkérdezte tőlük, hogy mondják magyarul, hogy “szeretlek”. Zsolti anyukája kedvesen válaszolt neki: - Szeretlek! Mire a fiatalember megszólalt magyarul:- Én is téged!
Óriási nevetés tört ki belőlük, nagyon jól szórakoztak. 
Egy idő után a dzsip megállt egy hatalmas homokdomb előtt. 
    -    Oda kell felmászniuk!- mondta a sofőr. 
    -    És mi lesz azután?- kérdezte Zsolti apukája. 
    -    Hát lefutnak a dombról. Meglátják, jó móka lesz.- válaszolt a sofőr huncut mosollyal az arcán. 
Óriási volt a hőség, elővették a vizet a táskájukból, mielőtt nekivágtak megmászni a dombot. Amikor felértek a tetéjére és körbenéztek, csak a puszta sivatagot látták maguk körül. Semmi más, csak homok...és még több homok. “Annyi különös hely van a világon és mi olyan keveset látunk belőle”- gondolta magában Zsolti anyukája. 
Egyszer csak a domb lábától valaki elkezdett kiabálni: - Háromra kezdjenek el lefelé futni!!! Egy, Kettő, Három!!!!
Erre mindenki megindult lefelé. Zsolti egyik kezét az anyukája, a másikat az apukája fogta, így indultak neki a dombnak lefelé. Majdnem térdig süppedt a lábuk a homokban, alig bírtak futni, közben annyira nevettek, hogy megszólalni is alig bírtak. Miután leértek a dombról körülbelül fél kiló homok volt mindenki cipőjében. De ők ezt egyáltalán nem bánták. Annyira jól szórakoztak, hogy észre sem vették, hogy mennyi már az idő. 
Visszaültek a dzsipbe, ami elvitte őket egy közeli faluba, ahol a helyi emberek életébe nyertek egy kis bepillantást. Az asszonyok teve kakin sütöttek lepényt. 
    -    Fúj, én ezt biztos nem eszem meg- mondta Zsolti és kinyújtotta nyelvét. 
De miután látta a szüleit enni a lepényt, akkor úgy döntött, hogy egy icuripicuri darabot ő is megkóstol. - Hm...nem is olyan rossz.- mondta. 
Teaával és vízzel kínálták őket. 
Láthattak a faluban tevéket, krokodilokat is. Érdekes hely volt. Ötvözte a sivatagi életet és a turistáknak szánt látványosságokat. 
Amikor a nap már kezdett nyugovóra térni, akkor vacsoráztak és közben helyi táncosok és fakírok tartottak nekik bemutatót. Varázslatos volt a szőnyegeken ülve a fáklyák fényében látni a színes ruhában táncoló embereket. A gyerekek annyira elfáradtak, hogy a szüleik ölében el is aludtak. 
Amikor vége lett a műsornak, újra dzsipbe szálltak és elindultak a hotelbe, hogy eltöltsék utolsó éjszakájukat a hazaindulás előtt.
Másnap reggeli után indultak a repülőtérre. 
Olyan sok élménnyel lettek gazdagabbak, mint a tengeri kalandok, a piramisok, Zsolti új kis barátja, a hajó vezetése, a sivatagi futás és  még sorolhatnánk. 
Boldogok voltak, hogy egy családként élték meg ezt az utazást és szívből remélték, hogy sok hasonló kaland vár még rájuk az életben. De a legfontosabb mindig az volt életükben, hogy szeressék egymást. 

Kajtàn Brigi, Amatőr

Ezt a mesét írta: Kajtàn Brigi Amatőr

Sziasztok! 35 eves vagyok, Nyiregyhazan születtem és éltem 20 éves koromig. Jelenleg Spanyolorszagban elek ferjemmel es kisfiunkkal. Amióta az eszemet tudom, olvasok. Írni körülbelül 8 éves koromban kezdtem. Azóta is írok, kisebb megszakításokkal. Egy ideje írok az anyasàgròl, szülőségről. Sokszor kacerkodtam a gondolattal, hogy gyerekeknek is írjak. 2023 év elején írtam meg az első mesémet, ekkor találtam r...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!