Gibraltár

Gibraltár.

Gibraltár

Fanni és szülei Gibraltárra látogattak. Gibraltár egy városállam, melynek északi szomszédja Spanyolország. Autójukkal a határmenti spanyol városban parkoltak és gyalog indultak el a határ felé.

A határon meg kellett mutatniuk az útleveleiket a határőröknek, akik mosolyogva köszöntötték őket és szép napot kívántak nekik.

-        - Végre itt vagyunk!- mosolygott apa boldogan, amikor újra az utcán találták magukat.

-         -Nézzétek, egy piros telefonfülke!- mutatott anya előre. - Pont olyan, mint az Egyesült Királyságban.

-        - Gibraltár brit tengerentúli terület.- magyarázta apa a család többi tagjának.

Pár perces séta után egy sorompóhoz érkeztek, amit épp akkor zártak le.

-         -Mi történik itt?- kérdezte Fanni.

-         -Ez itt balra a repülőtér. Amikor egy gép fel- vagy leszáll, akkor lezárják az utat és pár percig leállítják a forgalmat. Megnézhetjük mi is közelről, ahogy landol a gép.- válaszolt anya.

Rövid várakozás után hallották a repülőgép búgó hangját, majd szép lassan elgurult előttük egy utasszállító gép.

-         -Ez fantasztikus volt! Ha én ezt elmesélem a többieknek az iskolában! Marcinak biztos fog tetszeni, ő imádja a repülőgépeket.- mondta Fanni boldogan.

Miután a gép leparkolt, a sorompót újra felnyitották, ők pedig folytathatták útjukat a leszállópályán keresztül.

A főutcán sétálva jobbra is, balra is sok üzletet láttak. Finom kávéillat szállt a szűk utcán, ami a helyi éttermekből és kávézókból áradt kifelé.

Fanni és szülei egy felvonóhoz siettek, hogy gyorsabban felérjenek a gibraltári szikla tetejére, ahol a szabadon élő majmokat szerették volna megnézni.

-         -Vigyázni kell az értékeinkre és nem ehetünk a majmok előtt, mert szeretnek különböző dolgokat ellopni az emberektől.- figyelmeztette apa a többieket.

A cseppkőbarlang bejáratánál parkolt egy taxi. A kisbusz visszapillantó tükrén ült egy majom, a taxi sofőr pedig egy műanyag palackból itatta. Mindenki hangosan nevetett rajtuk. A turisták kattogtatták a fényképezőgépeiket, minél több képet szerettek volna emlékbe erről a remek helyről.

- Milyen furcsán beszélnek a helyi emberek.- jegyezte meg anya. 

-         - Keverik az angolt és a spanyol nyelvet. Azért hangzik olyan furcsán.- mondta apa.

Rövid séta után ismét a kabinban találták magukat, amivel felfelé jöttek. Ugyanezt az eszközt választották a vissza útra is, hogy a hőségben ne kelljen olyan sokat sétálniuk.

Amikor visszaértek a városba, buszra szálltak. Meg is érkezett a megállóba az emeletes nyitott tetejű piros busz. Jegyeket vásároltak a sofőrtől és lépcsőn felmentek a busz tetejére. Legelöl foglalták el helyüket.

-        - Sosem utaztam még cabrio buszon, de nagyon tetszik.- mondta Fanni.

Amikor leszálltak a buszról, megköszönték a sofőrnek az utat és egy kikötő felé vették az irányt. Ezen a helyen nagyon sok étterem és bár volt, de ők előbb egy pici irodába tértek be.

-       -  Miért jöttünk ide?- kérdezte a kislány a szüleit.

-       -  Itt tudunk jegyeket venni a delfin néző hajóra. - mondta anya kedvesen.

-         -Mi??? Igazi delfineket fogunk látni a tengerben?- kérdezte Fanni döbbenten, majd átölelte szüleit.

Egy sárga hajó futott be a kikötőbe. Az utasok boldogan, nevetve szálltak le róla.

-        -  Mi is ezzel a hajóval fogunk menni.- mondta apa a lányoknak.

-         - Alig várom már!- tapsikolt Fanni izgatottan.

Mikor mindenki kényelmesen elhelyezkedett, a hajó elindult a nyílt víz felé. A tengeri hűs szellő fújta a hajukat és mindannyian nagyon boldogok voltak, hogy együtt lehetnek ezen a csodaszép helyen. Egyszer csak a hajó legénységéből egy szőke, rövid hajú hölgy beleszólt a mikrofonba:

-         - A hajó jobb oldalán egy delfincsapat követ minket!

Mikor kinéztek a vízre akkor látták, hogy legalább tíz delfin ugrál ki-be a vízbe.

-       -   Nézzétek, milyen mókásak! Olyan szépen ugrálnak! Apa fényképezd le őket!- kérte Fanni az édesapját.

A hajóút során még kettő kisebb csapat delfinnel is találkoztak. Örökre szólt ez az élmény az egész családnak.

Mikor visszaértek a kikötőbe már esteledett és a hasuk is jelezte, hogy ideje enni valamit. Egy pizzériára esett a választásuk, ahol jól megtömték a pocakjukat.

-       -   Mi tetszett a legjobban a mai napban?- kérdezte anya a többieket.

Elsőként Fanni válaszolt:

-        -  Egyértelműen a delfinek! Csodálatos lények! Remélem, amikor felnőtt leszek én is el tudom majd vinni a gyerekeimet, hogy lássák őket a természetes élőhelyükön. Varázslatos volt! - bújt oda a kislány az édesanyjához.

-         - Ha engem kérdezel, az üvegből ivó majom mindent vitt!- kacagott apa hangosan.

Abban viszont mindannyian egyetértettek, hogy ezeket a dolgokat a legszebb együtt átélni a családdal és megosztani egymással az örömüket!