Ha visszagondolok a gyerekkoromra az jut eszembe, hogy soha nem tudtam annyit játszani, mint amennyit szerettem volna. Aztán úgy hozta a nagybetűs sors, hogy Miskolcon az akkor szárnyait bontogató bábszínházba kerültem. A játékból munka lett, aztán hivatás. A hivatás egy idő után ismét játékká vált és ebben a játékban az a legnagyobb öröm, ha örömet tudok adni másoknak is.