Szálka a lábujjban

Szálka a lábujjban.

Szálka a lábujjban

A patak hívogatóan csordogált a kora nyári melegben, mintha azt csörgedezte volna, hogy "Hahó, itt vagyok! Hűtsd le magad, játsszál velem..."

Csupafül ledobta a cipőjét, nem is nézett maga elé, csak ment egyenesen a patakhoz. Mielőtt belelépett volna a vízbe egy tűszúrásnyi fájdalmat érzett a nagy lábujjában.

- Ó! A fene enné meg! - káromkodott egy nagyot.

Leült a egy korhadó faágra és megnézte a lábujját. Egy tüske állt ki belőle.

- Csak egy tüske! - azzal fogta és kirántotta, de olyan ügyetlenül, hogy a tüske beletört a lábujjába.

A tüske elvette kedvét a fürdőzéstől, visszavette a cipőjét és hazaindult. Érezte, hogy valami nincs rendben, mert akárhányszor a lábujja földet ért, érezte a fájdalmat.

- Oda se neki! -gondolta - Biztosan a tüske helye fáj még.

Pedig gyanította, hogy bizony ott van még valami a lábában.

Amint hazaért ismét megnézte a nagylábujját, de nem látott semmit és igazából csak akkor érezte a fájdalmat, amikor megnyomta a tüske helyét. Nem is törődött vele, úgy járt-kelt, hogy a lábujja ne érjen földet.

Nemsokára Kobak kopogtatott be hozzá.

- Szép hetet, Csupafül! Tudod, honnan jövök? Egyenesen a patakról... és tudod, mint duruzsolt a fülembe, hogy "Hahó, Kobak! Szaladj Csupafül barátodhoz és mártózzatok meg a vízben"

Ekkor Kobak észrevette, hogy Csupafül olyan érdekesen áll előtte, mintha valami volna a lábával.

- Veled meg mi történt? Mért állsz ilyen csálén.

- Ha éppen tudni akarod, az előbb voltam a pataknál. Engem is hívogatott egy jó kis pancsolásra, de mielőbb beleléptem volna a vízbe... beleléptem egy szálkába.

- Na mutasd, hátha ki tudom venni.

- Már kivettem.

- Ha kivetted, akkor nincs semmi baj, húzd a cipődet és gyerünk.

- De fáj a helye.

Kobak megvakarta a feje búbját.

- A tüske helye nemigen szokott fájni.

- De ez nagy tüske volt.

- Csupafül! Te biztos, hogy kihúztad azt a szálkát? Nem törted a lábujjadba?

- Kihúztam, ha mondom.

- Attól még megnézném.

- Kihúztam és kész! Mit akarsz nézni rajta. Már nem is fáj... - azzal Csupafül ráállt a lábujjára, de egyből felszisszent.

Kobak jól látta, hogy valami nincs rendben.

- Ha beletörted a szálkát a lábujjadba, akkor el kell menni Huhogi doktorhoz. Méghozzá minél előbb.

- Nem megyek sehova! - makacskodott Csupafül - nincs tüske a lábamban és kész. Holnapra kutya bajom sem lesz. Mehetünk fürödni.

- Ha begyullad a tüske a lábujjadban, nagyon, de nagyon fog fájni. Akkor bizony már fel kell vágni a sebet.

- Folyton csak aggodalmaskodsz. Nincs semmi bajom! Csak hagyj már békén! - és mielőtt Kobak bármit is mondhatott volna, se szó-se beszéd, becsapta az ajtót.

Kobak másnap ismét elment Csupafülhöz és halkan bekopogtatott hozzá.

- Csupafül! Itthon vagy? Én vagyok az, Kobak! - de válasz nem érkezett, így aztán benyitott.

Csupafül csak didergett az ágyban, állig magára húzta a takarót, csak szeme és két nagy füle látszódott.

- Mit keresel itt Kobak? - vacogta a fogai közül.

- Nahát Csupafül! Csapnivalóan nézel ki.

- Már megint kezded.

- Igen kezdem. Mert begyulladt a lábujjad és belázasodtál. Azért reszketsz ennyire.

- Nincs semmi bajom, csak fázom egy kicsit.

- Ebben a melegben. Na, ne viccel. Mutasd a lábad.

- Nem mutatom és hagyj magamra!

Kobak viszont tudta, hogy sokkal nagyobb a baj, mint tegnap volt és lehúzta a takarót a nyúlról.

- Add vissza, de azonnal! - tört ki sírásban a nyúl.

Csupafül lábujja kétszer akkorára dagadt, olyan piros volt akár egy paradicsom és bármi ha hozzáért éktelen fájdalmat okozott.

- Na, komám! Most azonnal megyünk Huhogihoz!

- Nem megyek sehova! - nyafogta a nyúl.

- Nem is! Mert viszlek! - azzal hátára kapta a nyulat, mint valami zsákot és szaladt vele egyenesen a doktorhoz.

Bezzeg a nyúl egész úton csak jajveszékelt: "Tegyél már le! Hagyj már békén! Utállak Kobak"

Amint meglátta Huhogi doktor a nyulat, azonnal felfektette az ágyra.

- Mi történt? - kérdezte szigorúan.

- Az úgy volt, hogy lementem a patakpartra és... és nagyon fáj!

- Azt látom! Csak feküdj nyugodtan. Hátha a barátod tudja, hogy mi történt.

Kobak alaposan beszámolt mindenről. Elmondta, hogy tüske ment Csupafül nagylábujjába, de már előző nap sem tudott ráállni.

- Kobak, Kobak! Téged azért okosabbnak gondoltalak. Ha tegnap jöttök, egy csipesz-szel kiveszem azt a szálkát. A barátod meg sem érezte volna és mehettetek volna fürödni. Most viszont már igen nagy a baj. Éppen ezért kell a segítséged. Elmondom, hogy mit kell csinálnom és azt is, hogy neked mi lesz a dolgod... - Huhogi mindezt nagyon halkan mondta Kobaknak, aztán szinte suttogva folytatta.

- Amint látom, fel kell vágni azt a nagylábujjat, kivenni a beletört szálkát. Kitisztítom a sebet, aztán összevarrom és alaposan bekötözöm.

- Hú, de szörnyen hangzik.

- Ha ügyesek vagyunk, a barátod annyit se fog érezni, mint egy szúnyogcsípés. Az a szúnyogcsípés nem más, mit egy helyi érzéstelenítő injekció a lábába. Anélkül, ha hozzá érnék a lábujjához, bizony visítana a fájdalomtól.

- Neked az lesz a dolgod, hogy eltereld a barátod figyelmét. Tudod, hiába mondanám, hogy nem kell félni, csak egy kis szuri lesz... Annyira fél szegény Csupafül, hogy meg se hallaná.

- És mivel tereljem el a figyelmét?

- Te vagy a barátja. Te tudod, hogy miről szoktatok susmusolni. Egy a lényeg. Mindent mondhatsz neki, csak a lábujját ne említsd meg.

- Doktor Úr! Keverhetnék egy bodzaszörpöt Csupafülnek.

- Na, látod, Kobak! Ez egy remek ötlet. Készítek én, a többit pedig rád bízom.

Huhogi mindhármuknak készített a híres bodzaszörpéből egy pohárkával.

Csupafül, csak feküdt aléltan az ágyon, Kobak leült hozzá méghozzá úgy, hogy a nyúl ne láthassa a lábát.

- Látod, milyen jó fej ez a doktor? Még szörpöt is hozott nekünk. Tudod a híres Huhogiféle bodzaszörp.

Csupafül, bár nagyon szerette azt híres bodzaszörpöt, rá sem tudott gondolni.

- Mit fog csinálni a lábujjammal? - kérdezte szinte remegve.

- Ide figyel! Azt mondta, hogy mindenről beszélhetek veled, kivéve a lábujjad.

- Miért? Mi lesz vele.

- Ó! Semmiség az egész. Felvágja, kiveszi a szálkát, összevarrja, bekötözi és kész is.

Csupafül a kétségbeeséstől meg sem bírt szólalni.

- De ne aggódj! Kapsz akkora szurit a lábadba, mint egy ólajtó és semmit sem fogsz érezni. Akár le is vághatná.

Csupafül csak bámulta a plafont és mielőtt kitört volna belőle a kétségbeesett ordítás Kobak csak annyit mondott:

- Nahát Csupafül! Te elhitted azt a sok baromságot, amit itt összehordtam neked?

Csupafül azonnal elfeledte, hol van és dühösen nézett Kobakra.

- Egyáltalán nem olyan vicces. Tudtam mindig, hogy undok egy róka vagy. Itt fekszem betegem, te pedig ahelyett, hogy vigasztalnál, összehordasz mindenfélét.

Csupafül, amíg így korholta a barátját észre sem vette, hogy Huhogi már beadta neki a helyi érzéstelenítőt.

- Ha nem maradtok csendben - kezdte Huhogi - kipenderítem mindkettőtöket a rendelőből - és csak mosolygott az orvosi maszk alatt.

- Itt az ideje Csupafül, hogy megbeszéljük azt a szamócást.

- Te meg most miről beszélsz.

- Azt ígérted, hogy megmutatod a titkos szamócás helyedet.

- Én is csak hallottam arról a szamócásról... - és Csupafül belekezdett a mondókájába, a titkos szamócásról, hogy kitől hallott róla és vajon ki tudhat még róla rajta kívül, hogy észre sem vette, hogy Huhogi szép óvatosan felvágja nagylábujját, kiveszi a szálkavéget, kitisztítja, összevarrja és bekötözi a sebet és egy jókora tetanusz injekciót is ad a nyúl hátsójába.

- Hú, ez meg mi volt? - nézett kérdőn Kobakra.

- Csak egy szúnyogcsípés - mondta Huhogi - Most már felkelhetsz, de nem állhatsz a lábadra. Két naponta visszajössz hozzám kötözésre és egy hét múlva már szaladgálhatsz is.

Csupafül csak bámulta a lábán az éktelen nagy kötést.

- Mit tetszett csinálni a lábujjammal?

- Kobak elmondta neked. Adtam egy helyi érzéstelenítő injekciót. Attól nem érezted, hogy felvágom a lábujjadat, kiveszem a beletört szálkát. Itt van ni. Nézd csak meg. Ez okozta a galibát. Miután eltávolítottam a szálkát, kimostam, összevarrtam, majd bekötöztem a sebet. És kaptál egy injekciót. Az volt az a bizonyos szúnyogcsípés a hátsódba. Az pedig azért kell, hogy megelőzzük a vérmérgezést.

- Na, fiúk koccintsunk egyet erre a nagy ijedtségre és ha legközelebb valami baj van azonnal gyertek hozzám. Minél hamarabb orvosoljuk a bajt, annál könnyebben gyógyulunk meg.