A kettes szorzó

A kettes szorzó.

Emili és a hétalvók

A kettes szorzó

Gyorsan elszállt a nyár, korán sötétedett. Az éjszakák is hidegebbre fordultak, de napközben még kellemes meleg volt. A kék búzavirág bontogatta még virágait és a szöcskék is vígan ugrándoztak egyik fűszálról a másikra. Ilyen szép időben senkinek sincs kedve a házifeladathoz, görnyedni az asztalnál, amikor gondolatban még ott lobog a gondtalan nyár boldogsága. Csupafül csak ült a szorzótábla felett, de már ott elakadt, hogy mennyi az a 2x2. Elhatározta, hogy meglátogatja Kobakot, hátha ketten kitalálnak valami okosságot, hogyan játszhatnának egész délután, úgy hogy a kettes szorzó is a fejükbe menjen. Kobaknak, a rókának, temérdek esze volt, csak a szorgalommal volt hiányán. Ha választani lehetett a tanulás, vagy a játék között egészen biztosan az utóbbit választotta.

Kobak a nagy diófa alatt ült, azt a néhány diót, amely már lepottyant a fáról, mind megette. Azt nézte, hogy melyik diónak repedt meg a zöld burka, hogy melyiket lehetne még leverni a fáról egy hosszú bot segítséglével.

- Szép hetet, Csupafül! - derült fel Kobak, amint meglátta nyúl pajtását.

- Neked is, Kobak!

- De jó, hogy látlak, már úgy unatkoztam egyedül. Na, gyere segíts leverni a diókat a fáról.

Mindketten találtak maguknak egy-egy hosszú botot és a alacsonyabb ágakról, szép sorban leverték a diót.

- Mond csak Kobak, te már tudod a kettes szorzót?

- Mi van vele?

- Sehogyan sem megy a fejembe. Olyan szörnyű csak ülni a szorzótábla fölött és nézni a számokat, amikor ilyen szép az idő.

- Ugyan már! Ne foglalkozz vele. Felejtsd el azt a szorzótálát.

- Könnyű neked, te már biztosan tudod mennyi 2x2.

- Idefigyelj, Csupafül! Semmi kedvem most az iskolára és szorzótálára gondolni, amikor itt ez a sok finom dió.

- No, jól van, akkor én sem gondolok rá - mondta megkönnyebbülve Csupafül.

- Először is szedjük össze a diókat a fa alól.

Egy kis kosárkába összeszedték a diót, aztán letelepedtek a fa alá és hozzá láttak a töréséhez. Egy nagy lapos kövön egy kisebb kővel törni kezdték a diókat.

- Nem úgy van az komám! - szólalt meg Kobak komoran és gyanúsan Csupafülre nézett.

- Most meg mi bajod?

- Nem szeretném, ha egyel is több dió jutna neked, mint nekem.

- Van bőven, jut mind kettőnknek elég.

- De azt szeretném, ha mind a kettőnknek pontosan ugyanannyi jutna.

- Jól van nem bánom - azzal Csupafül rakosgatta a diókat - Egy neked, egy nekem. Egy neked, egy nekem.

- Nem jól számolsz! Na, ide figyelj kis komám! Így kell ezt csinálni. Mivel ketten vagyunk, mindig két diót veszek ki a kosárból. Egyszer veszek két diót. Az mennyi?

- Hogyhogy mennyi? Kettő.

- Pontosan.

- Most másodszor veszek megint két diót, akkor mennyit vettem ki eddig?

- Kettő meg kettő, az összesen négy.

- Most harmadszor veszek ki kettőt.

- Eddig kivettél négyet és most meg kettőt, az összesen hat.

- Úgy bizony. Mindig két diót vegyél ki a kosárból azt ad hozzá ahhoz, ami már itt van előtted. Csak mond jó hangosan, hogy halljam.

- Négyszer veszek a dióból, az annyi mint hat meg kettő, az összesen nyolc.

Mond egyszerűbben, mert így sosem lesz vége a számolásnak.

- Hogy mondjam?

- Négyszer veszek kettőt, az nyolc. Most te jössz! Ismét vegyél a kosárból.

- Ötször veszek a kosárból kettőt az összesen 8 meg kettő, azaz 10. Hatszor veszek, azaz 10 meg kettő, az 12... 10 szer veszek, az annyi mint 20.

- Látom kivetted a kosárból az összes diót, most rakd vissza és számold újra, nehogy hiba legyen a számolásban. Csak kettesével rakd vissza a diókat és mondjad hangosan, hogy mennyi van a kosárban.

- Egyszer rakok kettőt, az kettő, Másodszor rakok kettőt, az összesen négy. Harmadszor rakok kettőt, az hat... tízszer rakok kettőt, az összesen húsz.

- Most már osszuk el azt a diót, mert igen megéheztem. Kettesével végy a kosárból, de csak annyit mondj, hogy egyszer kettő, az kettő és így tovább.

- Egyszer kettő az kettő, kétszer kettő, az négy, háromszor... 10x2 az 20. Nahát! Kobak! Te megtanítottad nekem a kettes szorzótáblát.

- Ugyan már, hova gondolsz! Ilyen jó időben tanulni.

- Holnap a hármas szorzót tanuljuk, hívjuk el Emilit is játszani.

- Nem bánom. Holnap ugyan itt, ugyan ekkor.

Másnap hármasban, Emilivel együtt szedegették és számolták a diókat. A szép idő egészen sokáig kitartott, a dió is pergett rendesen és egyre többen szedegették a fa alól. És közben együtt skandálták a szorzótáblát.