Apacuka koncerten jártunk

Hosszú ideje már, hogy nem járt a kis családunk semmilyen gyerekprogramon, így nagy öröm volt számunkra, amikor kiderült, hogy a Meskete.hu egyik zsűritagjának, Pálfi Krisztának a zenekara, az Apacuka együttes fellép Szegeden.

Szerencsére, még időben megvásároltuk a jegyeket mert több héttel a nagy nap előtt már elfogytak a helyek.

Persze a reggel  szokásosan telt és a lassan három éves kislányunk, Zita óriási hiszti közepette még akkor is ruha nélkül vergőtött benn az ágyon mikor Botival mi már a járó kocsiban kinn ültünk és vártuk a lányokat.

Röpke 20 perccel később sikerült a tervezettnél elindulni, de szerencsére gyorsan találtunk parkolóhelyet így az elsők között állhattunk sorba, hogy bejussunk a terembe.

Nagy tömeg gyűlt össze a Belvárosi Mozi előterében és a hangolás közben kiszűrődő zajokból próbálták gyerekeink kitalálni, éppen melyik dal szól odabenn. Aztán mire kinyitották a bejárati ajtókat, már óriási, kígyózó sor várta, hogy bejuthasson a terembe.

Mi a második sorban foglaltunk helyet, és izgatottan vártuk gyerekeinkkel a kezdést.

A gyerekrock sztár csapat óriási ovációt kapott, amikor megjelentek a színpadon. Felhangoztak a legnagyobb slágereik is: a Fakanál dal, a Táncóra kezdőknek és haladóknak, az Épít a mester és természetesen a visszatapsolás után a Tükörkép is.

Botinak és Zitának új kedvenc dala is lett a koncerten, a Kicsi kocsi, amit ugyan már ismertünk, de itt most beleszerettek mindketten, hogy élőben is láthatták.

Nekünk, felnőtteknek is jó buli volt a koncert, hiszen megszólaltak a gyerekdalok között igazi rock dallamok is, amiket nyilván csak a felnőttek "érthettek" vagy ismerhettek fel néhány pengetésből (AC/DC, Nirvana) de a Papírrepülő szám végén bónuszként bekerülő Repülőtérre is óriási ovációval reagált a közönség.

Kriszta többször lejött a színpadról és igyekezett táncolni együtt a gyerekekkel azon a kb fél méteren amely a közönség és a színpad előtt mikro tánctérként szolgált. Az egész terem élvezte a szórakoztató és interaktív előadást és személyes kedvencem a Buborék szám alatt gépekkel fújt milliónyi buborék volt, amely beterítette az egész termet a gyerekek legnagyobb örömére.

A koncert után mi is végigvártuk a hosszú sort a közös fotózkodáshoz és bár nagyon siettek a következő fellépésükre, mégis sikerült pár mondatot beszélgetnem Krisztával, aki az oldalunk meseíró pályázatának egyik zsűritagja és a fotózás alatt is örömmel kántálta, hogy "Meskete, meskete..." :)

Miután elbúcsúztunk és kocsiba ültünk, természetesen mindkét gyerekünk kitalálta, hogy nekik szükségük lenne Apacukás pólókra, így visszamentünk és beszereztük a szükséges felsőket, amelyekhez még egy ajándék posztert is kaptunk.

A koncertélményt egy-egy hambival ünnepeltük meg, de a nagy bulizásban mindkét gyerekünk úgy elfáradt, hogy egy újabb cirkuszt követőn Zita be is aludt.

Bátran ajánlom mindenkinek, hogy látogasson el az Apacuka zenekar fellépéseire, mert tényleg az egész család számára kiváló program és jól lefárasztja a gyerekeket is! :)

Krisztána pedig ezúton is köszönjük szépen, hogy elvállalta a felkérésünket a zsűrizésre!