Az egyre rohanó világban megesik, hogy nem marad idő az estimesékre, hiába a sok kutatás és vizsgálat, miszerint a meséken felnövő gyerekek megelőzik a többieket nyelvi fejlettségben. Napjainkban egyre gyakoribb olyan gyerekkel találkozni, akik úgy kerülnek be az óvodába, hogy sosem meséltek nekik. Mi ezzel a baj?
Amikor mesékről beszélünk, akkor fontos leszögezni, hogy nem a tévében látható rajzfilmekre gondolunk. Amikor a picik készen kapják a képeket a televízió, a számítógép vagy a telefon képernyője segítségével, akkor kimarad náluk a belső képalkotás. Hiszen látja, hallja, úgymond készen kapja a mesét, nem kell elképzelnie. Amikor olvasunk nekik, vagy fejből mondunk egy történetet, akkor a legkisebbek fejében elindul egy vizuális lejátszás, ami nemcsak lenyugtatja őket, hanem fejleszti a kreativitásukat.
A belső képalkotás nagyon különlegesen működik, mivel a pici a saját tudásából építkezik. Olyan dolgokat fog elképzelni, amik nem félelmetesek számára. Ezért van az, hogy mesélhetünk boszorkányokról, szörnyekről, medvékről, mégsem fognak megijedni. A belső képalkotás nem teszi ijesztővé a banyát, és abba sem fognak belegondolni, hogy mivel jár Hamupipőke mostohatestvéreinek gonoszkodása.
A pici gyerekeknek nincs szükségük a kidolgozott történetekre, jobban segítünk nekik azzal, ha közösen nézegetjük a színes képeket. Erre találták ki a keményfedeles, már-már lebutított szövegű kiadványokat, amik lehetővé teszik, hogy megismerkedjenek az állatokkal, a növényekkel és a színekkel. Gyakran megesik majd, hogy kiveszik a kezünkből a könyvet és inkább megeszik, de aggodalomra semmi ok, többször is próbálkozhatunk.
1,5 éves korban a rövid történetek kapnak szerepet, és a szülők azt fogják tapasztalni, hogy a baba minden este ugyanazért a történetért sír. Ennek az oka, hogy az ismert rajzok megnyugtatják őket, és biztonságban fogják érezni magukat. Ebben a korban az a legjobb, ha a mese főhőse mindig a gyerek, akkor is, ha kitalált történetekre fókuszálunk.
Óvodás kortól jöhetnek a népmesék és a klasszikusok is. Előtérbe kerülnek a tündérmesék és a varázslatos történetek, amik egyre jobban fejlesztik a képzelőerejüket. Ilyenkor ne spóroljunk a varázzsal!
5 éves kortól a bonyolultabb meséket is el tudják képzelni, és megértik, hogy van jó és rossz, ahogy azt is, hogy valamelyiknek, itt még a jónak győznie kell.
Attól, hogy a gyerek elindul az iskolába még nem kell abbahagyni a mesélést. Ezáltal könnyebben elérjük, hogy ő is olvasóvá váljon, és a filmek helyett inkább a könyveket válassza.
Ezt a cikket írta: Gutási Gábor meseíró
Webfejlesztő, vállalkozó és nem utolsósorban; családapa. Egy 7 éves kisfiú és egy 3 éves, csöppnyi kislány boldog apukája. „Életem során jelentős szerep jutott kedvenc időtöltésemnek, az írásnak. Már kisiskolás korom óta esszéket és verseket küldtem a helyi újságba, majd felnőttként éveken át vezettem saját apukás blogomat, mellette pedig szülővárosom heti lapjában vezettem a rendszeresen megjelenő infor...